A találékony

„A magyar kormány úttörő módon felismerte, hogy új szemléletre van szükség, és le kell bontani azokat a korlátokat, amelyek az ésszerű megoldásokat gátolják. Sőt mi több, a hazai kabinet – amely sok esetben a sürgősség miatt elhamarkodottan vezette be az unortodox intézkedéseket – mára már eljutott odáig, hogy gesztusokat tesz a sértett körnek, partnerségben gondolkodik a multinacionális cégekkel, illetve javítja a hazai vállalkozók működési környezetét. Vagyis a tűzoltás után már az újjáépítés akciótervének vázlatait is letette az asztalra. Egy nagy veszély azonban fenyegeti abban, hogy a terv sikeres legyen. És ez a kockázat nem kívülről származhat, a sok külföldi kritikát ugyanis higgadtsággal és összetartással ki lehet védeni, el lehet érni, hogy olyan kompromisszumok szülessenek, amelyeket egyik fél sem érez méltánytalannak. Minden eddigi erőfeszítés akkor válhat fölöslegessé, ha az elmúlt húsz évet nem sikerül lezárni. Azt a korszakot, amikor az állami vagyont megcsapolók, ügyeskedők, feketén dolgozók, kenőpénzt használók és másokat kijátszók érvényesülnek.

A lehetőség adott. A nagy ellenállás, illetve újabban más országok példája – van, ahonnan még csak diszkrét vállveregetés és érdeklődés tapasztalható, máshol pedig konkrét bejelentéseket látunk – azt mutatja, hogy fontos dolgok történnek. Robert Fico szlovák kormányfő programját részletesen megismerve és más országok szorult gazdasági helyzetét, két számjegyű költségvetési hiányát látva pedig idővel még előállhat az a helyzet is, hogy az unortodox politika elfogadottá válik, és annak kidolgozójára nem ujjal mutogatnak, hanem elismerik jó értelemben vett találékonyságát.”