Tessék szépen beszélni!

„Én egyébként a reklám szempontjából (is) elég liberális nézeteket vallok. Azt gondolom, hogy amit árusítani lehet, azt engedni kell reklámozni is, és azt gondolom, a reklámnak igenis van szerepe a szocializációban és a fogyasztásban. Hiszek a kapitalizmusban, a szabad piacban, és abban, hogy az emberek döntési helyzetben képesek jól dönteni, a saját érdekeiknek megfelelően. De azt is tudom, hogy ez egy ideális rendszerben működik csak, és annyi torzító hatás van, hogy a fentiek teljes tisztaságukban nem megvalósíthatóak. Tehát kellenek a törvények, a szabályok, azokat be kell tartatni, és vannak olyanok, akiket védeni kell.

Ilyen védeni való csoport a kiskorúak csoportja. Egyrészt teljesen érthető, hogy a nem számukra forgalmazott termékeket nekik ne reklámozzuk. Másrészt az is elfogadható, hogy próbáljunk meg számukra kisebb reklámzajt teremteni. És még azt is el tudom fogadni, hogy figyeljünk oda, mennyire erőszakosan tukmáló egy reklám.

De ha egy irányelvet nagyon szigorúan veszünk, akkor az már könnyen lesz a ló másik oldala, és mint ilyen, okozhat kellemetlenséget nekünk, reklámipari segédmunkásoknak is. (...)

Azon egyszerű oknál fogva, hogy az interneten nem kevés reklámszöveget kell írnunk. A kampányok szövegét a Google-re, Facebookra, ETARGET-re mi magunk írjuk, bannereket tervezünk, és sok más olyan kommunikációt valósítunk meg, ahol a szöveg tőlünk származik. És ha egy tőlünk származó szöveg célcsoportja a gyerekek, és nem tudunk erről a szabályról, akkor bizony nagyon szép büntetést kaphat az ügyfelünk.”