A sajnálat már nem elég

„Mit gondol, az ilyen ügyekben eljáró szervek nem elég hatékonyak?

– Ha egy családon belül több erőszakos cselekedet történik, a gyámhatóság kiemeli a gyermeket a famíliából, vagy az anya a gyermekeivel menekülhet – ha jó szerencséje van – egy anyaotthonba. Ám tegyük hozzá, hogy itt is csak legfeljebb néhány hetet maradhat. Na, de mi lesz utána? Bujkálniuk kell, mert a zaklató bárhol utolérheti őket, és a bosszútól a hatóságok sem tudják megvédeni. Ameddig emberek – például a gyámhatóság munkatársai vagy a válóperes ügyvédek – abból élnek, hogy az áldozatoknak egy leheletnyit segítenek, de nem tesznek meg mindent az érdekükben, addig ez a helyzet nem fog változni. Ez egy ipar, amelynek nem érdeke a törvényjavaslat elfogadása. (...)

Mit érzett a kezdeményezés parlamenti vitáján elhangzott »eszmecserék« közben?

– Arculcsapásként éltem meg a történteket. Szomorú, hogy több, döntési pozícióban lévő képviselő így vélekedik a témáról és magukról a nőkről. Ráadásul Varga István fideszes képviselő jogi végzettséggel is rendelkezik.

Mi lesz, ha a mai napon a parlament mégsem mond igent a kezdeményezésére?

– Adjuk meg az esélyét annak, hogy a társadalom nyomására a honatyák és honanyák mégis igent mondanak a javaslatra. Igaz, csodákra nem számítunk.
Ez egy alulról jövő, civil kezdeményezés, amelyért a parlamenten kívülről ennyit tudtunk tenni. Ha elutasítják a javaslatunkat, kérni fogjuk, hogy állítsanak fel egy bizottságot, amely külön ezzel a témával foglalkozik, illetve mivel nagy figyelmet kaptunk külföldről is, nem zárjuk ki, hogy az Európai Bizottságtól kérünk segítséget. Most az a lényeg, hogy higgyünk abban, ma megszavazzák a népi kezdeményezést.”