Törökország szövetségesünk a NATO-ban, és Azerbajdzsán is inkább a nyugati érdekszféra része, olajos ütőkártyákkal a kézben - viszont Örményország érthető okokból szívesen fogadja az orosz védőszárnyakat. (Az írás eredetileg 2012. január 25-én jelent meg - a Szerk.)
„Ki emlékszik ma már az örményekre? - Ezt a szónoki kérdést Hitler tette fel, 1939. augusztus 22-én, Obersalzbergben, miközben eligazítást tartott az éppen beköszöntő háborúban követendő szabályokat illetően. Most ismét kiderült, hogy a nyers erő prófétája tévedett. Van, aki emlékszik rájuk.
A francia parlament 2012. január 23-án, hétfőn este határozatot fogadott el az örmény népirtás tagadásának tilalmáról. Nehéz kérdés ez. Először is, az örmény holocaust nem túl széles körben ismert tragédia. Bár az első világháború után történtek kísérletek a török háborús bűnösök felelősségre vonására, ez inkább csak a Nyugat lelkiismeretének megnyugtatását szolgálta. Ezt követően, kissé feledésbe merült az ügy, ahogyan azt Hitler is észlelte. Törökország soha nem ismerte el, hogy szándékos népirtást követett (volna) el, az első ilyen típusút a modern korban. Pedig minden megvolt, ami utólag nézve hátborzongató: a bűnözőkből verbuvált speciális egységek, elégetés, koncentrációs táborok, és leginkább: a politikai eltökéltség. (...)
Ráadásul Örményország útja a poszt-kommunizmus, és ennek velejárói, az elszegényedés és a hanyatlás felé vezetett, miközben Azerbajdzsán az olajkincsnek köszönhetően gyarapodásnak indult. Tragikus módon Magyarországnak is volt köze az ügyhöz: 2004-ben egy, a Zrínyi Nemzetvédelmi Egyetemen tanuló azeri katonatiszt baltával végezte ki örmény kollégista társát. Az örmény-török, illetve az örmény-azeri ellenségeskedés összekapcsolódik: egyrészt az első világháború után az örményeknek két fronton kellett harcolniuk, másrészt a török-azeri nyelvi- és etnikai rokonság miatt a két probléma majdnem egy.
2009-ben ugyan megindult a török-örmény békülés, de nem sok sikerrel. Hogy ezt elősegíti-e a francia tiltáshoz hasonló törvények életbe léptetése, nehéz megmondani. Az emlékezetpolitika nem tisztán tudományos ügy; annyi azonban bizonyos, hogy történelmi kérdéseket törvénnyel szabályozni nem lehet. A betiltósdi mindig rossz szájízt hagy maga után. Nekünk itthon kényes kérdés ez nagyon. Törökország szövetségesünk a NATO-ban, és Azerbajdzsán is inkább a nyugati érdekszféra része, olajos ütőkártyákkal a kézben - viszont Örményország érthető okokból szívesen fogadja az orosz védőszárnyakat. Másfelől nem felejthetjük az örménység hozzájárulását az összmagyar teljesítményhez, sem azt, hogy a Karabah-jelenség kissé emlékeztet Székelyföld helyzetére.”
A globális katonai kiadások kilenc egymást követő évben döntöttek rekordot. Tavaly sem volt ez másképp: összesen 2443 milliárd dollárt költöttünk arra, hogy vagy háborúzzunk, vagy felkészüljünk a háborúra.
A Pekingben tárgyaló amerikai külügyminiszter figyelmeztette Kínát, hogy ne támogassa háborújában Oroszországot.
Bő 80 százalékkal több autót gyártanak az oroszok, mint a tavalyi évben.
Azerbajdzsánon keresztül özönlenek a brit luxusautók az oroszokhoz.
A románoknak sem kellett sok, hogy meggondolják magukat.
Oroszország nem nézi tétlenül, amint zárolt vagyonát átutalják Ukrajnának.
A francia elnök szerint meg kell vizsgálni, hogy milyen megoldások adhatnak valódi védelmet a kontinensnek.
Az MCC főigazgatója szerint a vita megszűnése rossz hatással lesz a tudományra, a gondolkodásra és az intellektuális fejlődésre is.
