A Magyar Jelen szerint jobbikosok irányíthatják Magyar Péter kampányát
A lap úgy tudja, Gyöngyösi Márton és támogatói személyesen is egyeztettek Magyar Péterrel arról, hogy mekkora csapatot és milyen erőforrásokat tudnak biztosítani számára.
Paul Lendvai az interjúkészítő asszisztálásával nyilvánvaló hazugsággal igyekszik besározni a Fideszt. Azt állítja ugyanis, hogy amikor a parlamentben a szélsőjobb felemlegette a tiszaeszlári vérvádat, a kormányoldal hallgatott.
„Ha csak a tegnapi interjút nézzük, utóbbiakat illetően komoly kétségeink támadhatnak. Az Eltékozolt ország című könyve után most a vele készült interjúkötettel (Három élet) jelentkező Lendvai a magyar politikáról és sajtóról osztotta meg véleményét az olvasókkal. Mint annyiszor, a vezérmotívum a hazai szélsőjobb térnyerése, a kormányzó Fidesz erre adott elégtelen reakciója.
– Olyan náci jellegű ideológia, rasszista, antiszemita uszítás, mint itt, ott (az európai országokban – a szerk.) alig fordulhat elő – nyilatkozza. Nem valamely jobboldali véleménnyel szeretném agyonütni ezt az állítást, hanem az Orbán-kormány egyik kritikusát, a magyar és az európai viszonyokat jól ismerő BBC-tudósítót idézem. »A magyar neonácik többsége tapasztalataim szerint szelíd cica a német vagy a brit, a szerb vagy a horvát neonácikhoz képest. Ezzel a véleménnyel nem vagyok egyedül. A Die Welt című napilap idézett mostanában egy Budapesten dolgozó nyugati diplomatát, aki – mindkét ország ismeretében – kijelentette, hogy jóval erősebbnek érzékelte az antiszemitizmust a mai Németországban, mint a mai Magyarországon« (Nick Thorpe: Félelem, HVG, 2012/39. szám). Erre még lehet azt mondani, hogy két vélemény feszül egymásnak egy objektív mérőszámok híján nehezen eldönthető kérdésben. Ám néhány sorral lejjebb Paul Lendvai az interjúkészítő asszisztálásával nyilvánvaló hazugsággal igyekszik besározni a Fideszt. Azt állítja ugyanis, hogy amikor a parlamentben a szélsőjobb felemlegette a tiszaeszlári vérvádat, a kormányoldal hallgatott. Jóhiszemű tévedés kizárva, nem történt ez olyan régen, könnyen utána lehet keresni: a kormány, a történelmi keresztény egyházak és – a Jobbik kivételével – az összes parlamenti párt elhatárolódott az ominózus felszólalástól.”