Van amiben még az Európai Bizottság szerint is sikertörténet lett Magyarország az uniós tagállamok között
Egy olyan rendszer lett sikertörténet, ami 2010 előtt nem volt hatékony, azóta pedig az EU legjobb gyakorlatává vált.
A lelki, erkölcsi, szellemi adósságainkkal kellene szembesülnünk, ha meg akarunk szabadulni az ehhez képest jelentéktelen pénzügyi adósságainktól.
„A legfőbb adósságunk ezért valójában annak a kimondása, hogy külföldi hitelt felvenni kizárólag akkor szabad, ha biztosan tudjuk, a felvett összeg hozadéka tartósan nagyobb lesz, mint a felvett összegért a jövőben fizetendő kamat. Ha erre nincs garancia, és mégis hitelt veszünk fel, akkor rendkívüli veszélynek tesszük ki magunkat, és a magyar uralmi elitek, a figyelmeztetések ellenére, éppen ezt tették a hetvenes években.
Majd amikor az ebből következő súlyos eladósodás és a növekvő tőkekivonás tőkehiányossá tette a magyar gazdaságot, akkor elkövették a másik történelmi bűnt. Vagyis úgy vontak be külföldi tőkét, hogy homályban maradt az az összefüggés, hogy ezekkel a feltételekkel a magyar társadalomnak tartósan sokkal többe kerül a külföldi tőke itt léte, s működési feltételeinek rendszeres újratermelése. Ennél sokkal kevesebb hasznot hoz ez a tőke számunkra, amit leginkább csak az általuk kifizetett bér és az államnak fizetett adó jelent. A tőkebevonást szorgalmazó döntés körülbelül annyira volt logikus, mint ha valaki kerozinnal szeretne tüzet oltani. Az már csak hab a tortán, hogy ráadásul a sikeresen rögzült az a pusztító mítosz is, hogy az alacsony adó és az alacsony bér tesz majd minket igazán vonzóvá. Hát tett is! Csak egyfelől ez még tovább rontotta a behozott tőke hozama és az ezért fizetendő ár egyenlegét, másrészt az igaz, hogy a tartósan leértékelt munkaerő nyomán a tőke bejön, a munkaerő viszont, legalább is a használható, az meg kimegy.
Legelőször is tehát ezekkel a lelki, erkölcsi, szellemi adósságainkkal kellene szembesülnünk, ha meg akarunk szabadulni az ehhez képest jelentéktelen pénzügyi adósságainktól.”