Fény-Boeing a Hősök terén

„A kivetítőkön szép felvételek forogtak a kékorrú gépekről, a hangszórókból a lehető legtöbb olyan dal, aminek bármi köze van a repüléshez: Szállj fel magasra és Ég és föld között, meg még sok minden, a hangulati előkészítés egészen egy órán keresztül tartott. Majd megtörtént a nagy, szép és szomorú játék, a szervezők szavára, Nagyváti Sándor fedmérnök irányításával, összeállt egy repülőgép, konkrétan Boeing 737-es alakzat: az orra a színpad felé, megvolt a két szárny is, a résztvevők mobiltelefonjai apró kis fénypontokból hozták össze a gép formáját, láttam egyébként, hogy előrelátó hajózók magukkal hozták a kis lámpáikat is, hogy legyen elég fény a szeretett gép kirajzolásához. Közben az utolsó Helsinki-Budapest járat és az irányítás emlékezetes párbeszéde hangzott, és sokszor, de megunhatatlanul a Presser-féle szignál.

Végül a színpadon feltűnt a meglepetés-vendég, Horváth Charlie, és felhangzott a jól ismert, a Malévhoz sokak emlékeiben szorosan kötődő gyönyörű nóta: »Nézz, nézz az ég felé«. A másik mikrofonhoz pedig Leposa Edina lépett: a szép hangú másodpilóta apjával, Leposa Attila kapitánnyal együtt repülte ki Svédországba a Malév utolsó még a flottához tartozó Q400-asát, amelyik speciel épp az LQ-Charlie volt.

Emlékezni, együtt lenni ezen a hideg és szeles estén is öröm volt a résztvevőknek, akik között ott volt a cég egyik egykori vezérigazgatója is – én legalábbis csak egyet láttam, pedig volt belőlük az elmúlt években jónéhány... Megint kiderült, mennyire jót tesz a lelkeknek, hogy időről időre találkozhatnak az egykori kollégák, és közben mennyire hiányzik a légkör, az a különleges világ, amelyből egy évvel ezelőtt annyira átmenet nélkül, annyira durván kellett kiesniük.”