Beteg nemzet vagyunk – mondta nemrég Csernus Imre, aki szívesen elmondja mindenkinek durván, mi a baj
Mi a baj a nőkkel, a férfiakkal, és most már a magyarokkal is.
Gondoskodó feleségek, tüchtig házvezetőnők, buja szeretők, precíz személyi asszisztensek, kiváló szakácsok, szerető édesanyák és persze nagy teherbírású munkaerők is vagyunk mi nők.
„Gondoskodó feleségek, tüchtig házvezetőnők, buja szeretők, precíz személyi asszisztensek, kiváló szakácsok, szerető édesanyák és persze nagy teherbírású munkaerők is vagyunk mi nők - így egy személyben.
Nem egyszerű a feladat, de nincs mese: valahogy össze kell egyeztetnünk a szerepeket. Ráadásul úgy, hogy évek múlva ne valahol a kupac legalján találjunk rá kimerült, kiégett személyiségünk megtiport maradványaira. Ez az életünk, erről szólnak a mindennapjaink, szóval nem csoda, hogy ezzel kapcsolatban írtatok a legtöbben a múlt csütörtöki bejegyzés után, amikor arra biztattalak benneteket, hogy osszátok meg velema problémákat, amelyek a legjobban foglalkoztatnak titeket.
Nem tudom eldönteni, mi volt előbb. A társadalmi elvárás, hogy egy tisztes nőnek mindezeknek a szerepeknek igenis meg kell felelnie, vagy inkább mi teremtettük meg magunknak ezt az ideát, a tökéletes nő képét, attól való rettegésünkben, hogy ha valamelyik ponton megbicsaklunk, azonnal kisiklik az életünk, és keresnek helyettünk szebbet-jobbat.
Pótolhatatlanok lettünk minden fronton, mert ezt akartuk hinni és elhitetni magunkról. Megkaptuk. Most már nehéz lenne ezen változtatni.”