Gyurcsány, a fékezhetetlen – Kritika az Elment az öszödről

„Az Elment az öszöd végén van egy egészen zseniális jelenet. Gyurcsány Ferenc (Sás Péter) másodjára áll a bíróság előtt, de a döntés megszületése előtt a törvényszék visszavonul. A volt miniszterelnököt átvezetik egy ideiglenes fogdába, ahol összezárják egy hatalmas, kopasz férfival. A férfi félbehagyott mondatokkal, tökéletes hangsúllyal és testbeszéddel elkezdi neki magyarázni, hogy most még minden oké, laza cellatársai vannak, de ha esetleg átviszik máshova, akkor kíméletlenül csicskát faragnak belőle. Gyurcsány kimereszti a szemeit és lassan visszahúzódik a sarokba, a férfi pedig azzal lezárja, hogy semmi gond, ő vigyázni fog rá. Ahogy mondja, az egyáltalán nem megnyugtató. Amit mond, az többértelmű. Ahogy viselkedik, az félelmetes.

Ez a rövid jelenet az, aminél még a hülye is rájön, miért akkora katasztrófa az Elment az öszöd. Azért, mert mindennél előbb helyezi azt, hogy vádbeszédet intézzen Gyurcsány Ferenchez, hogy bemutassa, milyen pökhendi alak, mennyire pitiáner és mennyire nem látta előre a saját jövőjét. Mert Dézsy Zoltán filmje szerint Gyurcsányt 2017-ben letartóztatják, és hiába tüntet ellene a börtön előtt az Amnesty International és hiába fejezi ki aggódásait Brüsszel, őt el fogják ítélni. Elvileg az lenne a csalija a filmnek, hogy megtudjuk mire, de amíg odáig eljutunk, addig át kell verekednünk magunkat a pocsék színészeken, a hungarocellízű mondatokon és olyan fapados rendezésen, hogy ehhez képest az Életképek maga a Rekviem egy álomért. És amikor feltűnik benne ez az izmos csávó, akkor megértjük, hogy milyen lehet az, amikor egy szereplő karakter, és nem karikatúra.”