Széljegyzet a fikakultúrához

„Maradnék ennél a névtelenül tegeződő, kiafaszomozó, baszkizó kétharmadnál. A legtöbb kommentelő javaslatokkal bombáz, másként írná meg a témámat. Igaza lehet a bloggerek bülbül szavú nagymesterének, Puzsér Róbertnek, aki nemrégiben kifejtette: »Az internetes fikakultúra lehangoló jellemzője, hogy az újságíró és a kommentelő közötti különbségek lassan elmosódnak.« Néha már-már az a benyomásom, hogy nem is annyira újságírók kommentelnek álnéven, mint inkább szerkesztők. A kettő között az a különbség, hogy a szerkesztőnek több témája van, mint amennyit képes megírni, a fölösleget pedig újságírókra tukmálja.

Pályakezdőként megtapasztaltam, hogy nem mindig az csorog ki a tollamból, amit eredetileg gondoltam a témáról. Negyven év alatt sikerült megtanulni, hogy azt pötyögtetem a képernyőre, amit gondolok, és úgy írom meg, ahogy szeretném. E szakmai rovatban túl vagyok a négyezredik glosszán, a jelek arra utalnak, hogy ezt a műfajt is kitanultam. A témákat bazmegelve ajánlóknak tanácsolom, ússzanak tovább isten hírével.”