Vidéki gyerek, akinek fontosak az emberek

„Kedden este az Oxygén híradójának pultjához ül majd. Hónapokkal ezelőtt az m1-en vezetett utoljára híradót. Aztán volt az a szerencsétlen eset, amely miatt felmondtak önnek. A legtöbben nem értettek vele egyet, hogy egy véletlenül éjfél körül adásban maradó szerencsétlen mondat miatt ezt kellett volna tenni önnel, de megtörtént. Néhány hónap szünet után most Győrben ismét ott lesz a kamerák előtt. Hogyan találtak egymásra az Oxygén Média Csoporttal?

Teljesen váratlanul a Mokkában, a felmondásomról folytatott beszélgetés után talán egy nappal felhívott Vujity Tvrtko. Azt mondta megkereste őt Győrből, az Oxygén Médiától két nagyon szimpatikus ember, akiket régről ismer, és csak jót tud mondani róluk. Azt kérdezték, vajon vállalnék-e munkát náluk? Mondtam, hívjanak fel! Meronka Mónival és Pénzes Anikóval az M3-as kivezetőnél beszéltünk meg egy találkozót. Pont Miskolcra mentek az ottani rádiójukhoz, én meg Dunakeszin élek, vagyis mindenkinek közel volt. Egy igazi retró büfében, leláncolt műanyag székeken ülve beszélgettünk. Ők elmondták, mit szeretnének, én pedig azt, hogy ilyen csapattal szívesen dolgozom.

Nyilván volt más megkeresése is, miután szabad pályára került?

Budapesten kaptam igazán jól jövedelmező ajánlatot, de nem az én életem volt. Szeretem a munkámat, ehhez értek, és az sem mindegy, milyen a környezet. Az Oxygén az első pillanattól kezdve szimpatikus volt nekem. (…)

A sport fontos az életében.

Testnevelő vagyok. Hosszú évek óta nem iszom, nem dohányzom. Ahhoz, hogy jól érezzem magam, a tevékeny élet, a jó társaság, a biztos háttér szükséges.

És a nézők szimpátiája. Kedden meg kell hódítani majd a győrieket is.

Szerintem mindenkinek fontos, mit gondolnak róla. Én olyan leszek az Oxygén híradójában is, mint mindig mindenütt, egy vidéki gyerek, akinek fontosak az emberek. Engem a takarítónő mindig jobban szeretett, mint a vezérigazgató, tehát diplomáciából csillagos egyest érdemelnék, ám azt gondolom, a mi szakmánkban a fontos az, az átlagemberek kedveljenek, ők figyeljenek ránk.”