Nagyon bocsis

„»Ha valamit megengedhetsz magadnak, akkor azt megengeded magadnak« – teszi hozzá Bocsi, és én engedelmével megfogadnám a tanácsát.

Én úgy emlékszem, hogy ezt a turistaosztályú Bon Jovit milliók hallgatták annak idején, és nyilvánvalóan milliók hallgatnák most is, ha lenne műsora, de most nincs műsora, mert két tapló nem fér meg egy hangsávban, és úgy tűnik, hogy a minap buzizásával kitűnő S. Balázs jelenleg kelendőbb B. Gábornál. Kissé olyan ez, mintha B. Gábor áttévedne a turistaosztályról vécét keresni, és mondaná neki a programigazgató, hogy prolikám, ö-ö, vissza. Úgy emlékszem, hogy ezeknek az embereknek az érdeklődése és szeretete tartotta el azt a műsort, ami – korán kelő lévén – több ízben kellemetlenségeket okozott nekem annak idején. Nem egy helyről szoktam el B. Gábor miatt, és igen sok helyre nem teszem be a lábam S. Balázs miatt, olyan helyekre, ahol reggelente rádió szól. Pékségbe, kávézóba, zöldségeshez, ahol ellentétben a taxival, nem kérhetem, hogy halkítsák le a rádiót, mert mások is tartózkodnak ott, akik adott esetben szívesen hallgatják B. Gábort vagy S. Balázst.”