Modortalanná váltunk

2013. november 15. 20:04

Ha visszatekintünk az elmúlt huszonnégy évre, megállapíthatjuk, hogy bővelkedett jóban, rosszban, sikerekben és sikertelenségben, de a legjellemzőbb erre az időszakra mégis a modortalanság.

2013. november 15. 20:04
Vámos György
Magyar Hírlap

„Az emberek egyre frusztráltabbak. Ez részben érthető, hiszen mindenkinek van gondja-baja, de ez senkit nem jogosít fel arra, hogy modortalanul viselkedjen! De vajon miért jutottunk el idáig? 

A békebeli időkben természetes volt, hogy megadták a tiszteletet az emberek egymásnak. Igaz, ma már nem divat a kalap, de akkoriban a férfiak megemelték a kalapjukat, kissé megbillentették fejüket, ha egy hölggyel találkoztak, és udvariasan köszöntötték: »Kezit csókolom!« Ma a gyorsétteremben, de bármely üzletben is letegeznek bárkit, kortól, nemtől függetlenül. Az elátkozott ötvenes években kötelező volt boldog-boldogtalannak köszönni: »Szabadság!« Akkor ez csak egy tartalom nélküli szó volt, most, hogy már van igazi szabadság, köszönés nincs. Évekig együtt ebédeltem egy társasággal, mindennap nyolcan-tízen összejöttünk. Az asztaltársaság doyenje Reich Feri bácsi volt, aki kilencven fölött járt. Húsz évet tagadhatott volna le a korából, virtigli úriember volt, Pasaréten és környékén még sok olyan kerítést és kapubejárót lehet látni, amelyen rajta a felirat: Reich és Társa. Szóval Feri bácsi és családja gyártotta ezeket a kerítéseket, de Feri bácsi, sajnos, néhány éve már csak fentről látja ezt az elvadult világot. Igaz, ő sok mindent előre megjósolt. Szóval Feri bácsi, aki a legidősebb volt közöttünk, az ott ülő hölgyeknek egy »kisztihand« kíséretében, kissé meghajolva kitöltötte az ásványvizet is, ha úgy adódott. 

Kristálytisztán emlékezett arra, hogy melyik mulató hol és milyen néven működött a harmincas években, hol volt Budapest legjobb szövetkereskedése és úri szabója. Nem tudta megszokni, hogy ennyiféle taxitársaság van, és ezért ő leegyszerűsítette. Amikor haza szeretett volna menni, megkérte az étterem tulajdonosát, »hívjon nekem, legyen szíves, egy szürke taxit!« Ma már talán alig van, aki tudja, mi is volt a szürke taxi. 

A demokrácia nagyon későn érkezett el hozzánk. Mire megízleltük, addigra teljesen leprolisodtunk. Borzasztó nehéz megmagyarázni mindazoknak, akik nem érzik, hová jutottunk, pedig korábban hírességek látogattak el hozzánk a század elején, csak azért, hogy láthassák a világszép Budapestet, a Duna-parti szállodasort, hogy láthassák a híres pesti korzót a gyönyörű üzletekkel. Nekünk a modernizáció a modortalanságot hozta. Változtatnunk kellene!”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 56 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Messire
2013. november 16. 10:45
"A békebeli időkben természetes volt, hogy megadták a tiszteletet az emberek egymásnak. " A cselédfattyúból, lelencekből, börtöntöltelékből avanzsált cucialista elitnek nem volt oka tisztelni saját őseit, lévén nem is ismerte őket, vagy ha igen, legfeljebb a Csillag udvarán találkoztak a sétán.
Messire
2013. november 16. 10:43
Nem huszonnégy év az, hanem hatvan. Még gombócból is sok, nemhogy proletárdiktatúrából.
solva
2013. november 16. 10:08
Nosztalgia,nosztalgia……. Pedig egyenes út vezet el idáig:A szocializmus alapjainak lerakása→a szocializmus felépítése→a szocializmus felépítésének befejezése→a kommunizmus alapjainak lerakása→kommunizmus bukása,rendszerváltás (köpönyeg ki-be forgatása,kaméleonoknál ruha csere)→hatalom és vagyon átmentése.
sellafield1957
2013. november 16. 09:33
szarnak nem kell selyembélés se díszdoboz , ez a helyzet , parlamenti hely az kell neki
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!