Az újságíró lehet-e független?

„El-eltűnődöm a politikailag elkötelezett újságírásról. Bőven akad rá példa. Mégis azt tapasztalom, hogy a jó újságíró lehet ugyan pártos, de ha ad magára, előbb-utóbb kiharcolja a függetlenségét. A nyilvánosan megfogalmazott véleményünk alapján amúgy is tudhatja rólunk a médiafogyasztó, milyen értékrendszerhez kötődünk, ebből azonban nem föltétlenül az következik, hogy az értékeinket képviselő politikai csoportosulás tevékenységét elemzés (kritika) nélkül hagyjuk.

Vagyis a pártosság és a szellemi függetlenség nem zárja ki egymást.

A példát szándékosan a kormánypárti médiából hozom. Szabó Anett a Hír TV egyik arca. Az esti hírháttér-sávban vezet műsort, és akkor figyeltem föl rá, amikor Tarlós Istvánnal készített interjút. Megszorongatta a budapesti főpolgármestert, aki el is vesztette »legendás« türelmét. Holott a műsorvezető nem csinált mást, mint föltette azokat a kérdéseket, amelyeket bárki megfogalmazott volna, ha beszédbe elegyedhetett volna a fővárosi elöljáróval. Stumpf András, a Heti Válasz munkatársa szintén megszorongatott már kormányzati tényezőket, amidőn bizonyos döntések indoklására késztette őket. Lett is belőlük szerkesztőségen belüli feszültség.

Nem kétséges számomra, hogy Szabó Anett és Stumpf András melyik pártra voksol majd a szavazófülke magányában, szellemi függetlenségüket mégse vonnám kétségbe. Ugyanezt leírhatnám baloldali vagy/és liberális értékrendszerű újságírókról is, akik közül néhányan már 2010 előtt sodródtak a szakma peremére. Kormányzati helyzetben lévő pártjuk szintén nehezen tűrte a szellemi függetlenséget.”