Eszméből a halálba

„Kommunizmus egy eszme, melyet beszennyezett az áldozatok vére. Egy eszme, mely a társadalmi egyenlőség helyett a társadalom uniformizálását és a társadalom fölé magasodó uralkodóosztályt hozta magával. Ha egyiknek sem vagy tagja, veszned kell. Ha tagja vagy, elég rettegni, hogy valaki fölötted, vagy éppen melletted, alattad, beléd akar rúgni. Ha konszenzus van elveszejtéseddel kapcsolatban, akkor elvesztél. Jött a fekete autó, vagy szerencsésebb helyzetben csak hirtelen persona non grata lettél és vége lett a munkának, tanulásnak, utazásnak. Utóbbinak amúgy is, elvégre nem arra van a munkás-paraszt, hogy világot lásson. A hatalom figyelt és irányított mindent.

Ha úgy gondoltad, hogy téged nem, tévedtél. A barátaid, tanáraid, munkatársaid és ismerőseid jelentéseket írogattak rólad, némi alamizsna reményében, vagy azért, mert ragaszkodtak a körmeikhez, a kínzókamrák pedig nem a happy endről híresek. Akik magasan voltak, értettek a műfajhoz, tudták, hogy megosztani és uralkodni, helyett működik a leosztani és uralkodni is. A lényeg, hogy tiszteld a vezért és gyűlöld az osztályellenséget, legyen az a hanyatló nyugat, vagy éppen a szomszéd, aki sokat keres és nyugati autóval jár.”