Volt szerencsém látni Lukácsy György filmjét, az 1968 – Egy szerelem rekonstrukciója című alkotást
Nem az 56 utáni megtorlós-vérengzős kor volt ez, hanem már az a Magyarország, melyhez a mai közelebb van, mint az 56 utáni vérengzős.
A filmben ugyanis előbb érzi úgy a néző, hogy az állatok ártatlanságáról vagy már-már egy vegetáriánus életforma meghirdetéséről van szó, vagy egy jól kitalált feminista kiáltványról.
„És bár tény, hogy találkozhatunk hatalmas bárkával és számtalan állattal, de a Mózes első könyvéből való alapos inspiráció mégsem köszön ránk. Sokkal inkább megismerhetjük az Aronofsky általi emberi gonoszság elképzelését, vagy a kevésbé professzionális 3D hatások alkalmazásának kísérletét, a nephilimek égbe menetelének groteszk elgondolását, vagy a rendező képzeletében megszülető Noé elvakult szuperhősi erejét, mint a valódi történet lényegét. A filmben ugyanis előbb érzi úgy a néző, hogy az állatok ártatlanságáról vagy már-már egy vegetáriánus életforma meghirdetéséről van szó, vagy egy jól kitalált feminista kiáltványról, mint a Mózes első könyvében szereplő történetről.