A csontvázak egyszer kilépnek a sírkamrából

2014. június 16. 14:02

A nemzeti gyászmunka nem érintette meg a társadalmat annyira, ahogy azt akkor, június 16-án délután, a térről távozva gondoltam. Interjú.

2014. június 16. 14:02
Rainer M. János
hvg.hu

A téren sokan voltak ugyan, de nem ment el a társadalom mellett ez az egész folyamat?

Ebben a radikális felvetésben volt szikrája az igazságnak, de nem lehetett mást tenni. Ha volt szimbolikus figurája 1956-nak, az csak Nagy Imre lehetett, nem Pongrácz Gergely, sem más. A »névtelen szabadságharcosok« ravatalra állított üres koporsója megfelelő utalás és válasz volt erre a kritikára.

Máig úgy gondolom, hogy az újratemetés katartikus pillanat volt, jelentős társadalmi hatással, ami 25 év alatt beépült a kollektív emlékezetbe. Főleg az erkölcsi dimenzió: volt egy ember, aki jót akart, aki megpróbált helyt állni egy válságos pillanatban, majd férfiasan vállalta a sorsát, a végén pedig meggyilkolták és megbecstelenítették, mert elkaparták egy gödörben, és igyekeztek kiradírozni az emlékezetét. Fontos jelentése volt az újratemetésnek, hogy nem lehet elkendőzni a múltat, a csontvázak egyszer igenis kilépnek a sírkamrából.

25 év telt el a katartikus pillanat óta. Így képzelte el a kommunista múlt feldolgozását, az igazságtételt? Az ügynökügyet folyamatosan elfektetik, a mágnesszalagok máig titkosak, igaz, 58 év után sikerült elítélni Biszku Bélát.

Katartikus pillanat volt, de nem vezetett társadalmi katarzishoz. A nemzeti gyászmunka nem érintette meg a társadalmat annyira, ahogy azt akkor, június 16-án délután, a térről távozva gondoltam. A temetés lélektani fordulópont volt, ami megfosztotta az MSZMP-t a legitimációja maradékától, de kellett volna lennie egyfajta pozitív hozadékának, hatásának is. Utat nyitott a diffúz, széttartó emlékezetnek, ugyanakkor megnyitotta az utat a történelem politikai célú felhasználása előtt is. Innentől kezdve a múlt politikai elsajátítása a mindennapjaink részévé vált.

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 8 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
sobrk
2014. június 16. 20:38
...Angyal István, Dudás József, Mansfeld Péter, Pongrácz Gergely, mind lehetne 56 szimbolikus figurája, nem Nagy Imre...
tango47
2014. június 16. 19:39
"Ha volt szimbolikus figurája 1956-nak, az csak Nagy Imre lehetett, nem Pongrácz Gergely, sem más. A »névtelen szabadságharcosok« ravatalra állított üres koporsója megfelelő utalás és válasz volt erre a kritikára." Ezért a mondatért a normális történészeknek ki kellene közösíteniük maguk közül. Ugye nem gondolja senki, hogy a forradalmat N.I. csinálta? Ő csak kullogott az események után (Kossuth téri beszédét azzal kezdte, hogy "Elvtársak!" A tömeg kifütyülte, azt kiabálták, hogy ők nem elvtársak. Hol élt ez az ember az elmúlt 25 évben?
GV0917
2014. június 16. 17:58
Forradalom! Revoljucija! lerombol mindent, mindenkit! A társadalmat , mint a füvet "rövídre vágja." Ledönt minden anyagból épített építményt! Legyen az acél, beton, kő, fa, műanyag, sár, pala stb. Egyetlen anyag van bőven a régiek helyett! Os. Azaz: CSONT! Ebből épít aztán tornyokat, termeket, kupolákat! Az OSSARIUM az ő építménye, bármelyik csoport győz, vagy veszít ,az építőanyag halmozódik! Néha nem építenek, hanem , mint az irigy kutya, rejtve elássák, hogy soha senki ne találhassa meg őket! Mert van egy csoport az emberek között, akik azt hiszik, hogy egyszer Közel-Keleten már egy ember feltámadott!Akkor pedig.....Igen, elkárhoznak!
br-o
2014. június 16. 17:02
És mit szól Nagy Imréhez a cári család?
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!