Alkotmányos szégyen

„Az AB által szentesített törvény mindössze az egyenlőség és a közvetlenség alkotmányos alapelveit séri meg. Az előbbit azzal, hogy a megválasztott kerületi polgármesterek teljesen eltérő létszámú lakosságot képviselnek. A XXIII. kerületben, Soroksáron például 22.257-en, míg a XI. kerületben 147.245-en laknak, vagyis a két kerület lakosságának különbsége a hatszorost is meghaladja. A közvetlenség elve pedig azáltal sérül, hogy nem a választópolgár választja meg a Fővárosi Önkormányzat képviselőit. A választó csak kerületi polgármestert választ, aki a választó akaratától függetlenül, a törvény alapján lesz tagja Budapest önkormányzatának. Az ilyen választás – a különvéleményt író hat alkotmánybíró, no meg a józan ész szerint – sem tekinthető közvetlen választásnak.

A kerületek közötti aránytalanságot az AB által jóváhagyott törvény azzal próbálja kiküszöbölni, hogy amikor majd a Fővárosi Közgyűlés egy-egy kérdésről szavazni fog, akkor nem csak az számít majd, hogy a képviselők nagyobbik fele egy irányba szavaz, hanem az is, hogy vajon ők képviselik-e a budapesti lakosok többségét. Arra azonban nincs válasz a törvényben, hogy például a titkos szavazások esetében ki és hogyan tudja majd ezt megállapítani. Ha egy törvény homályos, vagy végrehajthatatlan, az már önmagában jogbizonytalanságot és ebből fakadó alkotmányellenességet jelent. Arról még nem is beszéltünk, amit Stumpf István olyan kíválóan megfogalmazott párhuzamos véleményében: ha a választási törvényt a választások előtt egy éven belül módosítják, az még akkor is azt a látszatot kelti, hogy a módosítást rövidtávú politikai pártérdekek motiválják, ha valójában nem is áll(na) mögötte manipulációs szándék. Így igaz. Akkor miért is szavazta meg kedves Stumpf úr, hogy a júniusi törvénymódosítás alkotmányos?”