A baloldal vége?

„A rothadt kompromisszumok, melyek során valamelyik fél tabukérdésben hajlandó engedni valamilyen politikai cél érdekében, a csótány a levesben esete.

Gyurcsány Ferenc egy ilyen rothadt kompromisszumot kötött meg Pásztor Albert jelölésével, mivel a volt rendőrkapitány jelölésével nem egyszerűen csorba esett a két ellenzéki párt renoméján, hanem alapvetően sérült a politikai integritásuk. A baloldaliság fundamentuma ugyanis a morális egyenlőség. Talán ezt az elvet senki sem definiálta olyan egyszerűen és meggyőzően, mint Ronald Dworkin: az állam minden polgára iránt egyenlő figyelmet és tiszteletet kell tanúsítania, ami nem jelent feltétlenül azonos bánásmódot, de azt igen, hogy az állam szempontjából mindegyik alanyának boldogulása egyformán fontos. Legyen az nő, vagy férfi; idős, vagy fiatal; igazgató, vagy alkalmazott; roma, vagy nem roma.

Amelyik politikai párt ebből enged, az nem lehet baloldali erő. A DK és az MSZP a Pásztor Albert jelölésének rothadt kompromisszumával kiiratkozott a baloldali pártok sorából. Ezért nem mindegy, hogy az Együtt-PM hogyan reagál a Pásztor jelenségre (hiszen, mint már a bevezetőben említettem, ebben az ügyben nem Pásztor személye érdekes, hanem az a lejtő, amin a baloldali ellenzék elindult). Mint arra már itt a Szuverénen Miklósi Zoltán is utalt, az Együttnek nem elég visszavonni a támogatást Pásztortól: a párt gesztusának az adhat kellő súlyt, ha egyúttal önálló jelöltet is állít, aki baloldali programmal tud előállni Miskolcon. Ilyen és hasonló határozott lépések nélkül a magyar demokratikus baloldal jövője még bizonytalanabbá válik.”