Illiberális demokrácia nem létezik

„Vannak további feltételek is. Tegyük fel, a győztes azért nyer szavazásról szavazásra, mert ellenőrzése alatt tartja a médiát; a tömegközlési eszközök az ő propagandáját fújják, az ellenvélemény nem kap hangot. A vesztes ebben az esetben is alapos okkal kételkedik benne, hogy a többségi döntés őt is képviseli. A szabad és senki által nem monopolizált nyilvánosság léte is az állampolgári közösség uralmának feltételei közé tartozik. Továbbá, a többségi döntés csak a versengő alternatívákra leadott szavazatok számát regisztrálja; az iránt érzéketlen, hogy eredménye milyen súlyú érdekeket érint az egyik, s milyen súlyúakat a másik oldalon. Tegyük fel, a többség által támogatott döntés a kisebbség alapvető jelentőségű érdekét sérti meg, míg a szavazáson alulmaradt alternatíva senki alapvető érdekét nem sértené. Ez is olyan helyzet, amikor a vesztesnek komoly indoka van arra, hogy a döntést ne ismerje el a sajátjának. Az egyének és kisebbségek alapvető jogainak elismerése és tiszteletben tartása az állampolgári közösség uralmának további feltétele tehát. Vagy tegyük fel, hogy a választók mint magánszemélyek autonómiáját az állam nem biztosítja: nincs az életnek olyan tartománya, ahol a maguk urai lennének. A személyes autonómiától megfosztott emberek azonban választóként sem képesek autonóm módon fellépni: a kisebbség tagjai ebben az esetben is komoly indokkal tagadják, hogy a kollektív döntést az ő nevükben is hozták. Így hát a magánélet szabadsága is az állampolgári közösség uralmának feltételei közé tartozik. Tegyük fel végezetül, hogy nincs olyan pártatlan instancia, melyhez a kisebbség tagjai jogorvoslatért fordulhatnának, ha úgy vélik, hogy a többségi döntés jogos érdeküket sérti. Ez is komoly indok a vesztes számára, hogy ne tekintse magát a döntéshozó közösség részesének. A független és pártatlan bíráskodás, valamint a többi hatalmi ág készsége a bírói határozatok végrehajtására úgyszintén feltétele annak, hogy a többségi döntések ne a puszta többség, hanem a teljes állampolgári közösség uralmát valósítsák meg.

Belátható azonban, hogy a sorra vett feltételek azonosak a liberális állam ismérveivel. Ha pedig így van, akkor a »liberális demokrácia« kifejezésben a jelző nem ad hozzá semmit a jelzett szóhoz, amit az ne foglalna eleve magában; csupán rámutat a feltételekre, melyek teljesülése nélkül a demokratikus ideál – a szabad és egyenlő polgárok politikai közössége – akkor sem valósulna meg, ha a döntési eljárás történetesen majoritárius volna. A liberális feltételek teljesítése nem korlátozza, hanem megvalósítja a demokráciát. A liberális demokrácia nem egy kompromisszum eredménye; illiberális demokrácia nem létezik.”