Tüntetéskultúrában nagy a lemaradásunk Magyarországtól

„Hogyan értékeli a 2014-es évet?

Hosszadalmas lenne ecsetelni. Kiemelném az év végi eseményeket. Néhányan, köztük politikusok pofátlanul meglopják a beteg embereket, és cinikus módon az egészségügyön nyerészkednek. Ez végre az utcára vitte az embereket.

Szlovákiában nagy lemaradásunk van más országokkal, például Magyarországgal szemben. Abban, hogy az emberek nem tudnak, vagy nem akarnak véleményt alkotni úgy, hogy az utcára vonulnak és tüntetnek. Tévé előtti és kocsmai hősökből rengeteg van ebben az országban. Örülök, hogy az év végére ez némileg megváltozott. A politikusok félnek az utca emberétől. Választások négyévente vannak. Szlovákiában elég volt fél évvel előtte körbefutni a régiókat, a népnek pedig leígérni a csillagokat az égről. Jó hír, ha az emberek kezdik megtanulni, mi az a tüntetés.

Mi lepte meg a leginkább 2014-ben?

Több minden. Még mindig tátott szájjal nézem, ha valamelyik miniszter bejön a parlamentbe, és fapofával véd valamilyen abszurd dolgot, vagy tolvajlást. Például Ján Richter vagy Ján Počiatek. Hol tanulják ezt? Hol oktatják ezeket?

Mit vár 2015-től?

Ha az emberek követelnék a jogaikat úgy, mint 2014 novemberében, akkor nagy változások előtt állhatunk, melyek előrevihetik az országot.

Amennyiben minden visszatér a régi kerékvágásba, folytatódik az ország szétrombolása. Választások előtti év is lesz, ami azt jelenti, hogy az utolsó faluban is találkozhatunk politikussal. Megpróbálják majd bemesélni nekünk, mennyire szeretnek bennünket, mennyire fontosak vagyunk nekik, és hasonló szövegek, amiket már 25 éve hallhatunk. A legnagyobb tragédia, hogy a nép hosszú évek óta hallja ugyanazt ugyanazoktól, mégis elhiszi. Az is igaz, hogy kénytelenek elhinni, mivel nincs alternatíva.”