A vicc

„A Szeszélyes évszakokon felnőtt fejemmel próbálom megtalálni azt a pillanatot, amikor Magyarország még »az az ország« volt, amikor az ilyen poénokat tudtuk értelmezni. Antal Imréig jutok sajnos, Zoltán. Meg addig, hogy »az az ország«, vagyis a 2001-es még értette azt az álhíredet, hogy »születése után váratlanul besárgult egy kínai csecsemő«. Ez a poén nagyjából képbe is helyezi a mostani tizenévesek számára Maksa Zoltán alkotó munkásságának mélységét és magasságát, de az alapvetést is: születnek viccek rendőrökről, zsidókról, cigányokról, kínaiakról – általában. De ezt a poént nem sütjük el, ha előtte a magyar sajtót végigjárja az a hír, hogy egy kínai újszülött sárgaság miatt, illetve további súlyos szövődmények következtében elhunyt. Maksának lassan is elmondom a »drogos fejemmel«: megalázott embereken, gyászoló családon, megerőszakolt nőkön nem röhögünk. És egy tizenhét éves lányon sem, aki most nagyon-nagyon elrontotta Maksa Zoltán »maksimumát«.”