A reklám káros

„Azért nincs a görög válságra racionális megoldás, mert sem a tömegek, sem az elitek nem a valóságban élnek. A tömeg abban a homokfövenyes, terepjárós, makulátlanul fehér mosolyú, napsütötte álomországban él, amelyet a tudat gyarmatosítói legyártottak számára. Az elit pedig abban a hiszemben él, hogy ez a paraván soha nem dől le. Tagjai arról győzködik magukat a napi spekulálás, seftelés és ügyeskedés során, hogy az idők végezetéig fenn lehet tartani a pszichopátiás kapzsiságot, a féktelen mohóságot, ezt a pénzvilágnak nevezett szemérmetlen hazárdjátékot, mellyel a világot lerabolják.

A magyar kormánynak nem az volna a feladata, hogy a reklámok adóztatását furkósbotként használva büntesse a hozzá hűtlen orgánumokat, hanem hogy a reklámadó intézményét a fogyasztási hisztéria fékévé tegye. S ne csupán adóztassa, de korlátozza a televíziós reklámidőt, mégpedig a jelenleginél sokkal drasztikusabb mértékben. Nemcsak azért, hogy megússzuk a görögországihoz hasonló fogyasztási és hitelválságot, hanem elsősorban azért, hogy visszanyerjük a személyiségünket, a gondolatainkat, a vágyainkat és azt a képességünket, mellyel a sorsunkat uraljuk. Hogy ne járjunk úgy, mint a görögök, akik rég nem uralják a magukét.”