A rettenetes véleményterroristák, a szegény kicsi Telekom, és egyéb szereplők

„1.

A »véleményterror«. Nos, az nincs. Igény, az lenne rá - mindkét oldalról. Nem »véleményterror« van, hanem »véleményháború«: kulturális és világnézeti harc. Nekünk, az idealista vagy más ok miatt lúzer többségnek értékrendek és jövőképek háborúja, míg az igazi játékosoknak pénz- és piacosztás. Persze, lehet egymást kölcsönösen véleményterroristázni, csak legyünk vele tisztában, hogy ez nem a valóság objektív leírása, hanem a mi kis »háborúnkban« eldurrantott játék habszivacs-lövedék. Mert az átlagember szintjén ennyi ez a »háború«, meg a négy évente leadott szavazat. Igény persze volna többre, és akik és amikor tehetik, sokszor gyakorolják is. Máskor csak vágynak rá.

Amikor például némelyik liberális azt mondja, örüljön Kovács Ákos, hogy ennyivel megúszta, mert a fejlett nyugaton egy ilyen interjú miatt sokkal rosszabbul járt volna: köszönjük meg nekik az őszinteségüket. Nagy szolgálatot tesznek vele nekünk. Maguk ismerik el önként, hogy a nyugati világ vezető országaiban tényleg (puha) balliberális véleménydiktatúra van, és hogy ők Magyarországon is ilyen balliberális véleménydiktatúrára áhítoznak. Úgy képzelik a szabadságot, hogy ők uralkodnak, nekünk pedig szabad engedelmesen hallgatnunk, ha nem akarjuk azt mondani, amit ők jónak tartanak, vagy elfogadni, hogy ki leszünk átkozva. És a fejlett nyugaton ez valamennyire így is van. Hogy két klasszikust idézzek: »Ma a liberálisok uralják Európát« - »ma konzervatívnak lenni a legnagyobb lázadás«.

(Megjegyzem, nem baj, ha bárkit kiátkoznak a balliberálisok, csak akkor ne sírjanak, amikor vissza is kapják. Mondom, nem »véleményterror« van, hanem »véleményháború«. Akinek nem tetszik, üljön inkább a tárgyalóasztalhoz.)

Magyarországon egészen érdekes a helyzet: az ellen-felmentő sereg által szorongatott felmentő sereg által szorongatott ostromlók által szorongatott várvédők esetével állunk szemben. A jobboldaliak a magyar szellemi életben kisebbségben érzik magukat, mert a balliberálisok még mindig, ha nem is feltétlenül vannak tényleg többen, de többnek tűnnek, fontos pozíciókat birtokolnak, és minőségileg is fölényben vannak. A magyar balliberálisok ugyancsak szorongatva érzik magukat a jobboldali kormánytól. A kormány szorongatva érzi magát a nyugati liberális hatalmaktól. A helyzet magyar szereplői mind meg lehetnek győződve róla, hogy ők a gyengébbek, akik a jó ügyért harcolnak az erősebb: a balliberális véleményterroristák, a diktatórikus Fidesz-kormány, vagy éppen az elnyomó nyugati liberalizmus ellen. (Mint a felállásból kitűnik, a jobboldalnak sokkal inkább van igaza.)”