Elmélkedés a farokról

„Állt a piacon, és azon töprengett, vajon farkat vegyen-e.

Sose volt ez gondja eddig, a kocsonyát minden évben a szomszédasszony készítette el, s a nekik kiporciózott négytányérnyi adagot szép nagy, vászonterítővel letakart kosárban vitte át hozzájuk. Rendszerint tett mellé egy üveg fehérbort is, amit férje, Mihály érlelgetett nagy műgonddal telente. Karcos, kaparós ital volt, az olaszrizling mögül durván tolták előtérbe magukat a kiskerti fajták, enyhe poloskaízt hagyva maguk után. Falusi borászként a vörösöket tojásfehérjével derítette, s asszonya csak évek múltán döbbent rá, hogy ura ilyenkor rendre lehúzta a vécén a tojások sárgáját, mint szükségtelen rosszat, negyvenet, ötvenet, mikor mennyit.

(...)

De az idén elmaradt a kocsonya. A szomszédasszony harminc év után otthagyta Mihályt, az agyonajnározott fehér- és vörösboraival, eltékozolt tojássárgáival, lassan hömpölygő falusi életével együtt, s beköltözött egy kis garzonba a közeli városba. Vitte magával a rétesei, töltött káposztái és kocsonyái receptjét, s maga mögött hagyta a dilemmát, hogy farkat vajon akkor kell-e most venni, és ha igen, mekkorát?”