X-Men: Apokalipszis – Kihagyott lehetőség

„Miért volt szükség erre a hosszú bevezetőre? Mert nem árt emlékezni arra, hogy az X-Men sorozat esetében nem beszélhetünk egységes színvonalról, kötelezően hozott minimumról, vagy bármi hasonlóról és nem árt emlékezni arra sem, hogy ez a franchise mindig képes volt szinte nyert helyzetből is veszíteni. Most éppen ez történt. Pedig minden lehetőség adott volt, a filmet ugyanaz a csapat készítette, mint a Days of the Future Pastot, a fiatal(abb) generáció néhány nagyon tehetséges színésze játszik benne és mégis mind a történet, mind a karakterek borzalmasak. Kezdjük a történettel, amivel nem az a legnagyobb baj, hogy zavaros vagy következetlen, hanem az, hogy gyakorlatilag nincs. Feltűnik egy ősi gonosz és el kell verni - röviden így foglalható össze az a több mint két óra, amíg a film tart, az egyetlen fordulat pedig egy dramaturgiailag teljesen indokolatlan kitérő, aminek egyetlen értelme, hogy a filmben meglegyen a kötelező cameo. Sajnos a szereplők is egysíkúak és élettelenek lettek. Annak ellenére, hogy a korábbi részekben az írók mindig törekedtek arra, hogy mélységet adjanak nekik, a színészeknek most mindent bele kell adniuk, hogy azt a pár mondatot, ami nekik jutott (vannak olyan szereplők, akik egy oldalon állnak, de az egész film alatt nem szólnak egymáshoz) megtöltsék élettel, de érezzük, hogy még a rendezői utasítás is csak annyi lehetett feléjük, hogy nézzenek dühösen.”