De mi ez a No Man’s Sky?

„Tizenévesen hosszú heteket töltöttem, még C64-en az Elite űr„szimulatárral”, bűnözőként menekültem 8 galaxis sok ezer csillaga között a Viper rendőrhajók elől, csatáztam a Thargoidokkal, és küzdöttem minden Elite-játékos rémálmával, az űrállomásra történő manuális dokkolással (amíg végre megvettem a csodás dokkolóhajtóművet), és a No Man’s Sky valahol ezt az érzést adja vissza döbbenetes méretű univerzumával, változatos bolygófelszíneivel, bioszférájával, élőlényeivel, amelyeket procedurálisan hoz létre. Az érzés, amikor tudod, hogy nem gondos művészek tervezték meg a tájat, hanem csak úgy előtted összerakja a program, tényleg megadja a végtelenség érzését.

A játékmenet egészen izgalmasan kezdődik: egy bolygón állunk (mindenki másfajtán, véletlenszerűen, más szegletében a galaxisnak), az űrhajónk működésképtelen, ezért első célunk, hogy nyersanyagokat gyűjtsünk, és megtaláljuk a módját, hogy felszállhassunk. Ez nem is olyan egyszerű, mivel minden használódik, az exoruha energiája egyre fogy, mindent folyamatosan újra kell tölteni. Amint az űrhajó végre menetkész, felszállhatunk, és gyorsan rájövünk, hogy az űrhajó üzemanyaga is rendkívül gyorsan fogy, milyen érc kell a feltöltéshez, hogyan lehet egyáltalán felölteni az üzemanyagcellákat, aztán kóborolhatunk a naprendszerben (bolygók, holdak egymás közelében, komoly fizikát nem érdemes várni), felfedezhetünk újabb bolygókat és elnevezhetjük őket, bányászhatunk nyersanyagot, amit eladhatunk a felszíni bázisokon vagy pedig a bolygók közt keringő űrállomásokon. Aztán miután hozzájutunk a hiperhajtómű technológiához, irány a legközelebbi naprendszer, és minden kezdődik elölről. Nyersanyagbányászat, kereskedelem, kalózkodás, felfedezés, és küzdelem a fogyó energiaforrásokkal.

Eközben idegen fajok képviselőivel találkozunk, szavakat tanulunk a nyelvükből, különös, idegen objektumokat fedezhetünk fel, sőt, egyes idegenektől a galaxis középpontja felé tartó utazásunkat lerövidítő fekete lyukak koordinátáit is megszerezhetjük. A fekete lyukon át történő utazás mintha az Interstellar videojáték verziója lenne, és ezáltal az eddigi hiperugrások százszorosát is megtehetjük egyetlen pillanat alatt, az áthaladás animációja közben pedig biztos sokak szeme előtt feldereng a dimenziók közt kóborló Matthew McConaughey szelleme. A fekete lyuk túloldalán aztán újabb bolygók, új lehetőségek várnak ránk, és folytatjuk, amit eddig is csináltunk, leszállunk, gyűjtögetünk, kereskedünk, fejlesztünk, utazunk. Vég nélkül.”