Bayer, Áder, Orbán

„Adott egy döbbent, önmagát leforrázottnak érző, legalábbis vitaképes tömeg, s adott egy nagyon jó barát, régi harcostárs, Fidesz-performanszsztár, akinek kitüntetése aligha attól kapott kezdőlöketet, hogy a Bayer Zsolt-publicisztikákat nem olvasó, fölöttesével nem egyeztető, hirtelen sokéves DVD-re bukkanó alapítványi elnökhelyettes elérzékenyült, s rögvest nekilátott fölterjesztést írni. Na de ettől még a múlt héten azt konstatálhattuk, hogy Áder János államelnök, a kitüntetés jóváhagyója (vö. a nemzet egységének megtestesítője) inkább bátran hallgat, illetve: merész húzással várbéli jogászcsapatát tolja előtérbe, hogy aztán a jobb sorsra érdemes különítmény tragikomikusnak minősíthető, semmitmondó szöveggel védje főnökét: „A hatályos jogszabályok alapján nem lehet kitüntetést visszavonni, és arra sincs lehetőség, hogy a kitüntetés birtokosát a kitüntetettek listájáról töröljék.”

De legalább Orbán Viktor sem mondott semmit. Igaz, miért is mondott volna, nyilván semmi köze az egészhez, amennyiben Áder János írta alá, Lázár János adta át, a tárgynapon pedig éppen Rióban volt… Ellenben már csak azért is meg kellett volna szólalnia, miközben végigtekint a válaszra váró tömegen, mert elvileg ő is a (teljes) nemzetet képviseli. Idézve vonatkozó szavait, amelyeket 2014-es újraválasztása alkalmából mondott a Parlamentben: »A most megalakítandó kormányom – bár kétharmados parlamenti többség alapján áll – mindig a három harmadot, vagyis minden magyart képvisel majd, minden magyar szolgálatára törekszik.«

Hogy a két dicső rendszerváltó, kurucos kiállásáról ismert közjogi méltóság think tankjei útmutatásait követi-e vagy meggyőződésből nem szól, esetleg mindkettő, az ügy szempontjából mellékes (jóllehet az opciókat tekintve ijesztő).”