Bayer, a cigányok és a lovagkereszt

„Az a cigány, aki nem küldi vissza a lovagkeresztjét, vagy akármilyen keresztjét, amelyik hasonlít Bayer kitüntetéséhez, egyetért azzal is, hogy jól van ez így, ahogy van. Hogy lehet uszítani a cigányok ellen. Mert Bayer igazából ebben a legjobb. Hol lassan, fű alatt, alattomosan tölti a mérget az emberekbe, hangolja őket a cigányok, zsidók ellen, hol pedig belerobbanva az olvasó arcába, annak fejét szinte letépve, ordítva uszít, hogy mindenkinek, akiben egy cseppnyi ellenérzés is van a cigányokkal szemben, azonnal, kapát, kaszát akarjon ragadni, s ölni őket. Ebben jó Bayer Zsolt, ezt az embert tüntette ki Áder János, a magyar kormány. Ezt tűrik el azok, akiket cigányként kitüntettek. Mivel, sokuk a cigány hagyományok, a zene, a kultúra őrzéséért felelnek, néhányan pedig közülük valamilyen módon a cigányság témájával foglalkoznak- (Talán tájékozatlan vagyok, de nem tudok olyan kitüntetettről, aki más témakörben kutat, tevékenykedik, vagy alkot, alkotott – még nagyobb szégyen számukra az, ha nem mernek, nem akarnak megszólalni.

És el lehet bagatellizálni a dolgot, úgy, ahogy Joka Daróczi tette. Ám ez valójában egy önmagunkról, a cigányságról kiállított szegénységi bizonyítvány.

Itt volt, van a pillanat, hogy kiálljanak Magyarország legnagyobb kisebbségéért annak azon tagjai, akiket a többségi társadalom, illetve, annak az éppen regnáló elitje, valamiért, talán a munkásságáért, a tevékenységéért, az eredményeiért elismert.”