„Magyarország Matolcsy György magánügye lett.
Legalábbis minden jel arra mutat, hogy a magángazdasági gondolkodó házipénztárának tekinti a magyar, nemzeti és bank jellegét egyaránt nélkülöző MNB-t. Ezt bizonyítja minden korábbinál egyszerűbben, közérthetőbben, egyúttal felháborítóbban a Népszabadság cikksorozatában feltárt, összes elemében vérlázító Vajda Zita-ügy. Az ugyanis arról szól, hogy Matolcsy milliós fizetést ad közpénzből a nőnek, akinek kimutatható teljesítménye a legkevésbé sem indokolja a kiemelt díjazást. Jelenlegi tudásunk alapján Vajda Zita jógaoktató a magánéletét szenteli Matolcsy Györgynek, és ezzel többet kereshet, exkluzívabb pozíciót kaphat, mint a jegybank olyan vezetői, akik komplett karrierjüket, tudásukat a nemzeti érdek szolgálatára szánták. Ez pedig csak úgy lehetséges, hogy a nemzeti bank első emberénél a magánérdek automatikusan megelőzi a közösség ügyét. Ráadásul Matolcsy mintha e tétel igazolására építette volna ciklusát.
Az MNB, amely korábban a magyar monetáris politikáért felelt, ma vezetője hobbijának, kapcsolatainak, rokonságának finanszírozását szolgálja. A jegybanki alapítványokhoz kiszervezett 260 milliárd forintból bőven jutott Szemerey Tamásnak, Matolcsy unokatestvérének az érdekeltségeihez, miközben a Szemerey-bank segített Matolcsy fiának gyárvásárlásában, sőt a vállalkozó luxushajlékot is biztosított a jegybankelnök gyerekének. Sorolhatnánk még sokáig az eseteket onnantól, hogy az alapítványok a piacon értelmezhetetlen áron megrendelték Matolcsy könyvét, illetve a jegybank környékén posztokkal látták el Szemerey, de még annak a Polt Péternek a feleségét is, akinek főügyészként el kellene járnia a gyanús ügyekben. Ez hanyatlástörténeti finálé, elvégre korábban azt azért nem mondhattuk el, hogy az MNB aktuális vezére erkölcsiségében nem veszi fel a versenyt a Keleti pályaudvaron itt a piros, hol a pirossal bűvölő szélhámossal.
