Pengeváltás ügynökügyben

2016. október 19. 07:26

Hazánkban a Kádár-kor iránti nosztalgiák nem politikai, hanem egzisztenciális természetűek.

2016. október 19. 07:26
Körmendy Zsuzsanna
Magyar Nemzet

A Kádár-kor iránti nosztalgia gyökere tehát alapvetően egy súlyos perspektívavesztésben van. Ez huszonhat év alatt inkább csak módosult, néha javult, máskor romlott a helyzet, de a lehetőségek beszűkülésének érzete már a múlté kellene, hogy legyen. Himnuszunkban jókedvért és bőségért fohászkodunk – bárcsak elveszítené már ez a kérés a mélységes aktualitását! Nem tudott felvergődni Magyarország arra a helyre, amelyre pályázott, a társadalmi rétegek közti átjárhatóság helyett egyfajta kasztosodás indult meg. Diplomásaink nagy arányú elvándorlása nem arról árulkodik, hogy töretlen bizalommal vannak aziránt, hogy ők is tagjai lehetnek az új elitnek, inkább szkepszisről, amellyel tudomásul veszik, hogy ha nem vagy valakinek a valakije, sokra itt nem viszed.

A Kádár-rendszer annak a munkásnak, aki alsó középosztálybeli akart lenni, adott perspektívát. Ma a polgárság maga csúszik le az alsóbb rétegekbe. Megemlékezésektől megvilágosodást várni nem lehet: az ünnepi beszédek és írások egy napra koncentrálódnak. Hatásuk csak akkor van, ha a lakosság zöme fölismeri bennük saját életének igazságait.

S bár hatvan évvel a forradalom után az ügynöklisták nyilvánosságra hozatala senkit nem fog már lázba hozni, ettől függetlenül kései adósságként még mindig érdemes lenne tiszta vizet önteni a kissé összefogdosott, enyhén repedt, rúzsfoltos és vízköves pohárba.

Persze legjobb lenne a tiszta vízhez tisztára mosott pohár.

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 103 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
quiet
2016. október 19. 15:32
Kívánok Neked valódi szabadság-élményt! ( a belső szabadság , amire gondolsz a buddhizmussal, most nem volt a beszélgetésünk tárgya. Demokráciáról, meg teendőkről, erőszakról, ilyesmikről beszélgettünk.)
quiet
2016. október 19. 14:26
Igen, a gyakorlat. Tudod, manapság a felénél több magyar semmilyen szavazásra nem megy el. Az, hogy a saját sorsába ő is beleszólhatna, fel sem merül benne. Csak az iskolánál maradva, ahol élek ott az önkormányzat összevont 3 iskolát, csinált belőle egyet, ugyanazzal a költségvetéssel, mint amelyikkel azelőtt egy iskola ment. El tudod képzelni a szintet. Macskát se érdekli itt. Mindenki nyomul a harmadik autójáért három áűllásban, ez van. De az, hogy nem vagyunk szabadok másképp csinálni, az nem igaz. A szomszéd város önkormányzata plusz két iskolát csinált három év alatt, meg egyet visszaadtak az egyháznak is, az már négy. Akarni kell. Ugyanabban a viharban úszik mind a két hajó ( város) tíz éve. Az egyik ezt kezd vele,a másik azt. Szabadok.
GV0917
2016. október 19. 14:07
Értelmiség.A nemzet felemelkedésének felhajtóereje.A reform korban még szűk réteg volt. Egy hártyavékony réteg a főrendek köréből.Ha pénz volt, inkább mecénáskodtak. Kényelmesebb volt. Főleg a közép nemesek a jogot képviselték. De a legszélesebb részük a kisnemesek és a polgárság köréből került ki. A marxisták álláspontja szerint ők voltak a hasznos idióták. Osztályukat elhagyva felemelkedtek. Így viszont gátjaivá váltak a gyorstalpalóknak, foxi-maxisoknak és az analfabéta belügyi és katonai "új elitnek". No mi lett? A kádergyerekeket Nyugaton kupálták ki, a többi tanulta ruszkit. Zombinak ők is megfelelnek. Lásd:PUKLI.
Mich
2016. október 19. 12:43
Simicsicska néni rágja gumicsontot...
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!