Mi a magyar? – Orbán kirekesztő beszédéről

„Én személyesen csak azt tudom mondani, hogy színesbőrű magyarként nekem nem adatik meg az a luxus, hogy Orbán szavait bagatelizálhassam, mentegethessem. Apaként még komolyabban érint ez a kirekesztő beszéd. Fiam nem kívánt gyerek a magyar állam vezetője szerint. Ráadásul egy olyan magyar családban nőttem fel, ahol nem absztrakt történelmi tapasztalat, amikor az ilyen kirekesztő beszédből kirekesztő politika lesz, hanem nagymamám könnyei, amikor imádott és munkaszolgálatban megölt bátyja fotóját nézi, vagy dédnagyszüleim sárga csillagos fotója a falon, közvetlenül két unokatestvérem gyerekkori képe között.

Ha családtagjainkat, szeretteinket, barátainkat, ismerőseinket, munkatársainkat is beleszámítjuk, akkor akár milliós tömeget érintenek Orbán kirekesztő szavai. Svájcban, a Svájci Néppárt legutóbbi idegenelles népszavazási kezdeményezése kapcsán ezt ismerték fel fiatal civilek. A kezdeményezés szerint akár szabálysértésekért is kötelező lett volna kiutasítani az országból külföldieket, függetlenül attól, hogy elkövettek-e valaha már valamit, hány éve élnek az országban, ott születtek-e vagy sem. Az országos politikában addig teljesen ismeretlen fiatalok sikeresen megakadályozták az embertelen kezdeményezést kampányukkal, amit a szolidaritásra alapoztak. Rádöbbentették az embereket a javaslat igazságtalanságára, embertelenségére, és ami a legfontosabb, arra, hogy barátaikról, szerelmeikről, osztálytársaikról, kollégáikról, szomszédaikról, ismerőseikről van szó, nem valami megfoghatatlan »külföldi« masszáról. Itt az ideje, hogy mi magyarok is szolidaritást vállaljunk végre egymással. Meddig lehet még ezt az országot tovább szabdalni? Meddig hagyjuk még, hogy cinikus politikusok rendre megcsonkítsanak minket?”