Váratlan fordulat: az Európai Tanács elnöke kiállt Magyarország mellett
Pedig nem volt könnyű dolga.
A magyar népszavazás végeredménye az európai migránspolitika megkerülhetetlen sarokpontja, de önmagában nem ír át semmit. A tudathasadásos Európában hiba lenne villámgyőzelemről álmodni, már az is siker, ha nem szenvedünk vereséget.
„Kétségtelenül sokkal izgalmasabb, mire megyünk a 3 307 109 nem szavazattal Brüsszelben. Hiba lenne egyetlen »Badarság…«-gal lesöpörni Török Gábor politológus lapunkban is idézett véleményét: »A nemek elsöprő többsége ellenére az egymondatos hír a világ minden táján nem lehet más, mint az érvénytelenség, és ez az eredeti szándékkal ellentétesen nem erősíti, hanem gyengíti a magyar politikát és a magyar kormányfőt.« Ám mielőtt ennek súlyos következményeit latolgatnánk, tegyük fel a kérdést a másik irányból. Mi történt volna, ha a népszavazás 50,01 vagy akár 80 százalékos részvétel mellett érvényesnek bizonyul? Lemond az Európai Bizottság, feloszlatja magát az Európai Parlament, a luxemburgi külügyminiszter dísztáviratban gratulál Orbán Viktornak, a Balkánon tartózkodó valamennyi bevándorló fogja a sátorfáját, s hazaindul? Dehogy.
Mire nyugvópontra jutna a magyar népszavazás ügye, már más esemény tematizálja az európai migránspolitikát. Ha már a parlamentben elhangzott a történelmi párhuzam: a mohácsi csatavesztésből – ami pedig aztán vereség volt a javából – még az sem következett egyenesen, hogy Budát átjátsszák török kézre, nemhogy a százötven éves uralom.
Nemzedékünk azt hihette, hogy a rendszerváltozással letudta történelmi küldetését, onnantól kezdve már mindenkinek csak az a dolga, hogy felnevelje a gyerekeit, vagy öntudatos szingliként megvalósítsa önmagát. Aztán hirtelen ránk szakadt a történelem. A magyar népszavazás végeredménye az európai migránspolitika megkerülhetetlen sarokpontja, de önmagában nem ír át semmit. A tudathasadásos Európában hiba lenne villámgyőzelemről álmodni, már az is siker, ha nem szenvedünk vereséget.”