Standing Rock: az amerikai őslakosok harca mindannyiunk jövőjéért

„A több ezer őslakos és szimpatizáns részvételével zajló tüntetés minden idők legnagyobb ilyen jellegű megmozdulásává nőtte ki magát, a hazai sajtóban mégis keveset hallhattunk róla. Pedig a Standing Rockban zajló események magukba sűrítik a huszonegyedik század legfontosabb politikai-gazdasági kihívásait; a küzdelem, amelyet a rezervátum tüntetői folytatnak, ezrek és milliók küzdelme világszerte, és bizonyos értelemben mind a részesei vagyunk. (…)

A tüntetők persze akadályozták az építkezést. Táboraikat az Energy Transfer Partners által birtokolt magánterületen állították fel; mikor október 27-én a rendőrség megpróbálta erőszakkal kiüríteni e táborokat, barikádokat emeltek és gumikat égettek. A rendőrség állítása szerint az egyik tüntetőnél fegyver volt, aki néhányszor rá is lőtt a rendőrökre – a tüntetők viszont kitartanak amellett, hogy módszereik erőszakmentesek, a szóban forgó lövöldöző pedig külső felbujtó volt. Persze előfordulhat, hogy a több ezer tüntető – akik közt egyébiránt ott van Mark Ruffalo színész-rendező és aktivista, és az amerikai Zöldpárt elnökjelöltje, Jill Stein is – soraiban akadnak olyanok, akik nem hisznek az erőszakmentesség politikájában. Vajon igazolja ez a rendőrség és a nemzeti gárda aránytalan fellépését a tüntetés nyilvánvalóan békés és fegyvertelen résztvevőjével szemben is?

Ezen aránytalanságok láttán felvetődik a kérdés: mi is folyik tulajdonképpen Standing Rockban? Meglehet, vannak olyanok – naivak, demagógok – akik szerint a rendőrség pusztán a dolgát teszi, védi az energiavállalat tulajdonát a tüntetőkkel szemben, akik törvénytelenül állják útját a hatóságilag jóváhagyott építkezésnek (elvégre a törvényes rendet úgy kell fenntartani, hogy békés tüntetőkre harci kutyákat eresztünk). A helyzet azonban sokkal inkább az, hogy a rezervátumban folyó küzdelmek számos az amerikai őslakosok, az amerikai kormány és az amerikai társadalom között feszülő ellentétet hoznak felszínre.

Az amerikai őslakosok egy súlyosan hátrányos helyzetű csoportot alkotnak, mely az amerikai társadalom legszegényebb rétegei közé tartozik – részben épp a rezervátum-rendszer miatt –, és a szisztematikus diszkrimináció mind inkább marginalizált és alávetett, kiszolgáltatott helyzetbe kényszeríti őket. Standing Rock sokak szemében csupán a máig élő és ható megnyilvánulása annak a »gyarmatosító erőszaknak«, amely minden szinten háttérbe szorítja és megsemmisíteni igyekszik az amerikai őslakosok kultúráját, hagyományait, és nem ritkán őket magukat is.

Közelebbről szemlélve azonban nyilvánvaló, hogy Standing Rock jelentősége túlmutat az amerikai őslakosok kisebbségi jogain, az őket elnyomásban tartó szegénységen és rasszizmuson is. Az ott zajló eseményekben összesűrűsödik és láthatóvá válik az a globális kihívás, amellyel mi emberek a huszonegyedik század hajnalán szembenézünk. Az egyik oldalon állnak a hatalom és vagyon birtokosai, akik hajlandók lennének kockára tenni az élővilágunkat, a környezetünket, a kultúránkat, az életmódunkat, az életünket, a költséghatékonyság, a profit növelése érdekében. Őket őrzi az állam, a hatóságok, fegyverekkel, harci kutyákkal, páncélozott harcjárművekkel. A másik oldalon állunk mi, egyszerű emberek, állampolgárok, akiknek az élete a tét, és akiknek nincs se vagyonunk, se fegyverünk, se tankjaink, se harci kutyáink.

Standing Rockban ma az állam őrzi fegyverrel a tőkét az emberekkel szemben, miközben a tőke módszeresen elpusztítja az emberi élet feltételeit. Ez a huszonegyedik század globális kihívásainak kvintesszenciája, ez az, amivel mi mindannyian szembenézünk. Az állam, amelynek az emberek közötti együttműködés feltételeit a közjó és mindenki általános boldogulása érdekében kellene megszerveznie, a társadalomtól elidegenedve a gazdasági elitek pénzügyi érdekeivel összhangban az emberek ellen fordul, őket feláldozhatóként félredobja és szétrombolja az emberiség természeti és kulturális környezetét, megszüntetve az emberi élet feltételeit.”