Senki nem ígéri, hogy 2017-ben lesznek viszonyítási pontok, hogy tudni fogjuk, mi a jó, a helyes a kortárs Magyarországon, viszont aki nem törekszik végiggondolni mindezt, az nem tud otthon lenni városában, és neki nem lesz menedék a nem létező világtársadalomban sem.
„Nincsen ma igazodási pontja a magyar politikai valóságnak, helyes és helytelen, kint és bent, barát és ellenfél egybecsúszik, nem egyértelműek a határok. A mérce a belső erkölcsi integritás még lehet, amelyet tartani nehéz, ha egyrészt nincs mihez mérni »odakint«, másrészt, ha az adott személy esetében akár az ugyanazon az oldalon állók is megkérdőjelezik azt. »Nemre« építeni életet annak lehet csak, aki van annyira autonóm és erős, hogy mindig nemet mondjon (lásd Kertész Imre), vagy annak lehet könnyű azt mondania, aki egyszer már túl könnyen mondott »igent« (azaz 2010 előtt így-úgy, de »bel«ül volt, így ma nem is kell »igent« mondania, mert ellene is zajlik a politika). Minden választ ki- és meg kell szenvedni, nem könnyű felhúzni azokat a határokat, amelyek rossz(ak) és jó(k) között vannak. S néha a jó(k), csak a kisebbik rossz(ak), és tanulva a (közelmúlt) történelméből is, lehet-e, értelmes-e a »csak« kisebbik rosszra politikai életet alapozni?
Ez utóbbival megannyi kérdés jár együtt, amelyekre e sorok írója sem tudja a választ, de az időtlenné váló Magyarországon – mivel mai tudásunk (!) szerint – a 2010 utáni új egyensúlyt nem billenti ki ellenzéki politikai cselekvés, az intellektuálisan talán legérdekesebb kérdések és küldetések egyike. S ha megvan rá a válasz, úgy meg lehet arra is, mi tart egyben egy politikai közösséget. Erről gondolkodni ma, amikor a nyílt rendszerek nem bírják erőforrással megvédeni magukat külső sokkokkal szemben – hívjuk ezt a szomszédunkban öltözködő Iszlám Állam egy katonájának vagy a morális mércék és igazodások elvesztésének – elemibb, mint ha digitális jakobinusok módjára próbálunk egyszerűen, »magától értetődően«, nekünk komfortosan ítélkezni globális és emberi léptékű döntések felett.
Senki nem ígéri, hogy 2017-ben lesznek viszonyítási pontok, hogy tudni fogjuk, mi a jó, a helyes a kortárs Magyarországon, viszont aki nem törekszik végiggondolni mindezt, vagy csak önmagának tetsző módon teszi, az nem tud otthon lenni utcájában, városában, és neki nem lesz menedék a nem létező világtársadalomban sem.”
Az új közvélemény-kutatás szerint az EU-s polgárok lesújtó véleménnyel vannak az Európai Bizottság munkájáról. A válaszadók 63 százaléka szerint a testület munkája elégtelen. Ursula von der Leyen mindenesetre az újraválasztását kéri.
Most mit lehet erre mondani?
„Legfőbb sértett”, „új Márki-Zay” – így jellemezték többek között Magyar Pétert a szombati performansza után a közéleti szereplők.
„A mennyiség nem szinonimája a jónak” – Havas Henriknek is odaszúrt bejegyzésében a műsorvezető.
A publicista nem rejtette véka alá a véleményét Varga Judit exférjéről.
A világháló korában nem lehet ugyanúgy működni, mint 1938-ban.
Legutóbb pénteken lőttek le egy MQ-9-est, a tettesek vállalták a felelősséget.
Gerolf Annemans szerint Verhofstadt egy fanatikus és megszállott emberré vált, aki az EU hatalmával akar létrehozni egy birodalmat a semmiből.
