Apám besúgó volt

„Beélesített munkáslevelezők, náci portál, megélénkült trollok: azt érzékelem, hogy valahol valakik elkezdték fölújítani a Hont-műsorszámot. Így kénytelen vagyok megosztani azt, amit közel nyolc évvel ezelőtt a Magyar Hírlap kénytelen volt közölni. (Előzmény: egy publicisztikában lángosképűnek neveztem Széles Gábort – amit ma már nagyon bánok, mivel ez alaptalan sértés az ételre nézve.) Ennyi, ami engem illet.

A többivel nem nagyon tudok mit kezdeni. »Zsidó származású újságíró«? Nagyjából igaz. »Genetikailag örökölt mozgalmárkodás«? Amennyiben ez arra utal, hogy zsidó nagyapám hithű kommunista volt, akkor ez is. Ennél azonban lényegesebb, hogy megalapította a Szegedi Szabadtéri Játékokat vagy a Független Színpadot, meg csinált egy csomó minden mást, például ment munkaszolgálatba és orosz hadifogságba. Egy rövid periódust leszámítva csak némileg járt jobban, miután elvtársai átvették a hatalmat. Leginkább az általa alapított Színházi Intézetet igazgatta (kirúgással fölérő nyugdíjazásáig), és tanított – besúgókkal szorosan körülvéve. Az egyik előadásáról szóló jelentésen megtaláltam »Képesi«, azaz Szabó István filmrendező nevét.

Meg találtam mást is. Az Egyetemi Színpad (amelynek tanár-elnöke volt) egyik útjáról szóló ügynöki beszámoló alján egy nevet.

Az apámét.

Igen, apám ügynök volt, s bár korábban is voltak rossz érzéseim, ez 2009-ben vált nyilvánvalóvá. Életének utolsó éveiben már nemigen beszéltünk. A zavart hárítás mellett nem nagyon volt miről. Ezért külön hálás vagyok utólag is a Kádár-rendszernek. (Keserű irónia.) Szóval a két és fél éve halott apám, 38 éve halott nagyapám (aki családom történetéről szeretne szép, színes hazugságokat olvasni, forduljon korunk Münchausenjéhez, Ungvári Tamáshoz), a 11-14 éve megszűnt közéleti karrierem (2006-ig voltam helyi képviselő, 2005-ben hívtak vissza minden tisztségemből – előzmény itt: http://index.hu/belfold/honta051027/ -, de 2003-4 óta leginkább írással foglalkozom): ennyi az összes fogás rajtam? Ezt tényleg uncsi. Találjatok már valami mást. Mondjuk, egy képet, amelyen egy kecskével… Azon legalább én is meglepődnék.”