Egy „egésztudású” eszmefuttatása arról, hogy rajta kívül mindenki kutyaütő

„Köszönet illeti Orbán Krisztiánt, hogy hitet tesz a magyar demokrácia mellett! Most, 2017-ben, a NER hetedik évében ugyanis, először, félelem nélkül, saját néven publikálta írását a spéderi/simicskai Indexen (Száz év szorongás (2017). Ezt megelőzően Publius Hungaricusként jegyezte opuszait, (A féltudású elit alternatívája (2007), A negyedszázados esély, avagy a féltudású politikai elit alkonya (2009), Felzárkózás a Nyugathoz: mit tehet a magyar elit? (2016) melyekben, ahogy most is, féltudásúnak és alkalmatlannak bélyegezte a magyar elitet, ami rá, rokonaira és üzletfeleire értelemszerűen nem vonatkozik. Mindez azt jelenti, hogy míg a Gyurcsány-, Bajnai-kormányok alatt diktatúrás félelmek akadályozták abban, hogy nevével vállalja véleményét, ma ilyen fenntartásai nincsenek. Nyilván lecsekkolta, hogy a fékekkel és ellensúlyokkal körülbástyázott demokráciánkban immár semmilyen retorziótól nem kell tartania, nyugodtan coming outolhat és ráterhelheti eszmefuttatásait a nagyérdeműre.

Orbán Krisztián hosszú fejtegetéseit egyszerű summázni. Az elmúlt száz évben, minden magyar politikus kispályás, tehetségtelen és némileg visszamaradott volt, hazánk pedig egy szigeten tartózkodott, ez a magyarázata annak, hogy politikai, hatalmi, gazdasági berendezkedését szabadon, minden külső körülménytől mentesen választhatta meg. Ahogy a magántulajdon eltörlésének nagyívű elképzeléséről is. Mint látjuk, ennyire futotta. Még mindig nem értük utol a fejlett Nyugatot, pedig, ha jobban igyekszünk, és nagyobb teret adunk a pénzembereknek és a gazdasági szereplőknek, a dolgok egészen másképp alakulhattak volna.

Mert a politikusainkkal nem volt szerencsénk. Ők mind azért mentek politikai pályára, mert hatalmat akartak, amit meg is akartak tartani. Ez Orbán Krisztián szerint kizárja, hogy a közérdeket tartanák szem előtt. Nem úgy, mint a gazdasági, pénzügyi élet szereplői, mondjuk a brókerek, vagy a befektetési bankárok, pénzügyi tanácsadók, stb. akiket nyilván kizárólag a közjó motivál. Egyáltalán nem hajtottak és hajtanak a minél nagyobb profitra, a gigabónuszokra, ők nem pénzben játszanak, mert mindegyikük egy valóságos Teréz anya.”