A tüntetés az új Tinder

„Az újságíróktól azt kérdezik, hogy mire mennek a sok oknyomozással, az ellenzéki politikusoktól pedig azt, hogy miért ülnek ott a parlamentben, ha a munkájuk nem vezethet áttöréshez. Ezek a kétségek más és más formában, de egyaránt nyomasztják a politikailag nagyjából aktív értelmiséget, a régóta passzív munkáso­kat, a nagyjából jól boldoguló középosztályt és a kiszolgáltatott szegényeket. Az elmúlt hetek tüntetései egy szűk réteget fellelkesítettek, de lassan kifulladni látszanak, és ha ez bekövetkezik, akkor megint jön a keserű tanulság, hogy az ellenállás értelmetlen. Pedig nem az. (...)

A politika trendi lett, a tüntetés az új Tinder. A rendszer van annyira autoriter, hogy az ellenállásnak legyen tétje és vonzereje, de annyira nem durva, hogy csak a hősöket engedje szóhoz jutni. Így is sokan vannak, akik hiába szeretnének, nem tehetik meg, hogy kiálljanak a véleményük mellett. Az ő helyzetük valóban kétségbeejtő. Mások viszont nem kockáztatnak annyit, hogy az megbénítsa őket. Ha tiltakozol, ha szerveződsz, ha elmondod, amit gondolsz, valószínűleg nem kapsz zsíros állást a NER-ben, és extrém esetben akár ki is rúghatnak, vagy neked eshet valami kopasz az állampolgári jogaid gyakorlása közben, vagy meglátogathatnak a rendőrök tüntetés után. De nem kell az éle­te­det félteni vagy börtöntől tartani. Ausztriá­ban unalmas ellenzékinek lenni, Törökországban életveszélyes. Nálunk a legjobb. Van minta, van cél, van lehetőség. És akkor remény is van.”