Kár támadni a nacionalizmust

„A nacionalizmus lehetne Magyarország modernizációjának egyetlen hordozója. Világosan látszik, hogy 12 évnyi balos kormányzás sem tudta se megtörni, se valamiféle – úgymond liberális – alternatívával felülírni a nacionalizmus erejét. Ennél sokkal több sem tudná. A Széky János által – joggal – a magyar 20. század másik legfontosabb politikai tényezőjének tekintett szocialista (anyagi egyenlősítő) hitvilág jelentősége nagyságrendekkel elmarad a nacionalizmusétól, a többire meg szót sem érdemes vesztegetni, arról nem beszélve, hogy a szocializmus Magyarországon a 20. század folyamán maga is leginkább nacionalista volt, még az MSZMP vezető testületeiben is kisebbségben voltak a zsidó származású, városias, baloldali szocialisták (a »pesti« pártértelmiségi – később kritikai – elitben persze értelemszerűen nem), a Horthy-Kádár-Orbán vonulat kisebb magyarázó jegyzetekkel az utóbbi száz évünk egységes szerkezetét mutatja. A mai londoni (kvázi emigráns) magyarok között is kisebbségben van a hazai balos ellenzék, ami azért elég sokat elmond az utóbbiak lehetőségeiről. Tovább megyek, ha hatalomra jutna valami csoda folytán a mai (»internacionalista«) baloldali ellenzék, bármikor újra leváltható – addig pedig illegitim – lesz nacionalista alapon.

A magyar nép nem ostoba és nem bölcs. Egyszerűen csak a 19. század elejétől fogva – a korábbi kollektív tapasztalataira és kialakult kompetenciáira hagyatkozó – függetlenségi nacionalista program alapján állt össze nemzetté, és a Fidesz által megtalált nyelve a tényleges nyelve, amelyről – végre – nem kell ide-oda fordítania. Ebben érzi otthon magát. Miért is várjuk el tőle, hogy eldobja magától és keblére ölelje az eszperantó valamelyik változatát? És aki ezt várja, mitől reméli, hogy valaha sikere lesz?”