Az európai liberális eliteknek változatlanul nincs egységes válaszuk az Orbán jelentette illiberális kihívásra.
„A magyarországi választás világossá tette, hogy az európai liberális eliteknek változatlanul nincs egységes válaszuk az Orbán jelentette illiberális kihívásra. Ez ugyan nem új fejlemény, mert legalább nyolc éve tart, de most vált minden korábbinál egyértelműbbé. (...)
Ilyen helyzetben fordulunk rá az 2019-es európai parlamenti választásokra. Orbán megerősödött politikai helyzetéből következő nyilvánvaló célja az Európai Parlamenten belüli erőviszonyok számára kedvező megváltoztatása, és egy ennek megfelelő karakterű Bizottság létrehozása. Ezzel ki tudná iktatni, de legalábbis erősen meggyengítené a hatalmát ma leginkább korlátozó külső fenyegetést, az európai intézmények felől érkezőt (mégha ez a korlát jelenleg inkább csak elvi jelentőségű is).
Orbánnak tehát jelenleg egyáltalán nem célja az unió elhagyása, ellenkezőleg: megerősödött helyzetét az unió átformálására akarja felhasználni. A Fidesz elnökének szempontjából a 2019-es EP választás eddigi legfontosabb nemzetközi csatájának ígérkezik, és elég jó lapjai vannak.”
Az elmúlt évtizedben a gazdasági integrációt célzó együttműködésből egy a tagállamait ideológiai alapon szankcionáló, saját hatásköreit a végletekig bővíteni kívánó intézményrendszer alakult ki.
A szuverenitásunk, a kultúránk, a nemzetállami hatásköreink megvédése az európai jobboldal pártjainak közös érdeke – mondja Harald Vilimsky, az Osztrák Szabadságpárt európai parlamenti képviselője.
De a baloldal egyebekben békepárti és antiimperialista.
A Kossuth-díjas zenészt már nem érdekli, hogy a libsik és a rosszindulatú kommentelők mit írnak, fel meri vállalni a véleményét.
A harctéren érdemben helytállni mégsem csak Facebook-profilok kezeléséből áll majd.
A rúd elementáris erővel zuhant a közönség soraiba.
Új mozgósítási törvény lép életbe, aki teheti elmenekül, aki nem, az bujkál.
