Kínai kémek suttognak az európai döntéshozók fülébe
Egyre több, Európában tevékenykedő kínai kémre derül fény, azonban nem egyszerű leleplezni őket. Peking pedig igencsak kreatív.
Még jó, hogy Magyarországon van egy olyan kormány, amely nem a keresztyénség sírját ássa, hanem éppenséggel a kulturálisan keresztyén hátterű újrapolgárosodási folyamatok elindításán dolgozik.
„Ez bizony nem lesz ez nyájas óévi-újévi poszt. Nem mintha ünneprontó szeretnék lenni, csak a Mandineren Szilvay Gergely készített egy interjút Földváryné Kiss Réka és Horváth Gergely Krisztián történészekkel, akik felhívják a figyelmünket arra, hogy pontosan hatvan évvel ezelőtt kezdődött el a téeszesítés utolsó, befejező, erőszakos hulláma. Mint tudvalévő, számunkra, reformátusok számára (is) ez azt jelentette, hogy a kommunista diktatúra szétverte egyházunk társadalmi bázisát. Ez ugyebár egy szimpla történeti adat. Hatvan év. (...)
De a poén nem ez. A poén az, hogy eljött a rendszerváltás, Európa kinyílt, s lassan rá kellett döbbenünk, hogy a keresztyénség továbbra is a történelem bűnbakja. Nem elég, hogy a kommunizmusban a keresztyénséggel törölték fel a padlót, az oktatásban mi voltunk a hülyegyerekek, akik még azt sem tudják, hogy Isten nincs, egész bűnkatalógusok „összegezték” a keresztyénség történetét, a rendszerváltás után újra meg kellett tanulnunk, hogy megint csak mi vagyunk a bűnösök, akiken gúnyolódni lehet, akikbe bárki beletörölheti a lábát, akiknek szinte bocsánatot kell kérni, hogy még léteznek, s karácsonykor bátorkodnak karácsonyfát állítani. Meg nem tetszik nekik, ha a keresztet el akarják távolítani a nyilvános térből, s akiknek szinte már könyörögni kell az európai vezetőkhöz, hogy ugyan már, lennének olyan kedvesek felemelni a hangjukat az üldözött keresztyénekért is, s talán ideje lenne hangsúlyosan szólni arról a jogtiprásról is, amit a kommunizmus követett el az egyházakkal szemben.
Nos, elég volt! Elég volt a kussolásból. Nem mintha tökéletesek lennénk. De látnunk kell, hogy ami sok tekintetben a szemeink elé tárul egyházi vonatkozásban, az egy, a társadalmi bázisától megfosztott egyház ma is jelenlévő maradványa, s amelyet az ismert európai „progresszió” tovább akar döngölni a földbe.
Még jó, hogy Magyarországon van egy olyan kormány (figyelem, politizálok!), amely nem a keresztyénség sírját ássa, hanem éppenséggel a kulturálisan keresztyén hátterű újrapolgárosodási folyamatok elindításán dolgozik. Tudom, persze, ez a folyamat tele van ellentmondásokkal, politizálódik, de még mindig jobb, mint az a leplezetlen krisztofóbia, amely a mai nyugati tudatipart uralja, s amely megdöbbentő párhuzamosságot mutat a kommunizmus keresztyénség-gyűlöletével. Hiába, no, a kommunizmus a liberalizmus szemében mindig is bocsánatos bűn marad.
S még jó, hogy megjelent egy olyan történész nemzedék – mint ez az interjú is mutatja – amely támasza lehet egy újrainduló keresztyén öntudatosodási folyamatnak.”