A telefon őrültjei és áldozatai

A sok elmélet után jöjjön egy példa az okosteló emberi viszonyokat romboló brutális hatásáról. Létezik egy kis közösségünk, amelynek tagjai egy bizonyos nagyon bevált autótípust hajtanak (semmi extra, szóval nem ferrari, de egyikünk se cserélné el rá...:-) Ez az egyetlen kapocs közöttünk. Szanaszét lakunk az országban, különbözőek vagyunk, de túlnyomórészt magasan kvalifikáltak. Évente egyszer szoktunk találkozni. Kellemes, alaposan kiválasztott emberszabású helyeken. Kaja (bogrács), pia, meg ami ilyenkor szokásos. Nos tíz évvel ezelőtt még az erre szánt évi egy-két napot azzal töltöttük, hogy meglapogattuk egymás vállát, pohárral a kezünkben kivel-kivel (de akár kollektíve) megdumáltuk, hogy hogy van a kedves anyós farzsábája, hogyan nő a csicsóka a kertben, hány fokos lett a birspálinka, hányadik lett a kölök a lepényevő versenyen, szóval csupa izgalmas emberi dolgot. Mára azonban mindez annyira a múlté, mintha a pattintott kőkorszakban történt volna. Legutóbb is ültünk a hosszú asztalnál, és mindenki (nem szőke nők, nem éretlen gyerekek, mint mondottam volt civilizált felnőttek) a telefonját baszogatta. (Közben ki is hűlt a legalább hét nyelven beszélő őzpaprikás galuskával, az enyémet kivéve...:-) A saját szememmel láttam, hogy a hárommal odébb ülő jóbarát üzeneteket, vagy mi a bánatot küldözgetett a másiknak. De majdnem mindenki ezt csinálta. Nem volt itt már lapogatás, összekacsintás, semmi. Ekkor szólásra emelkedtem (úgyis mint ott is törzsfőnök) és kimondtam a határozatot: legközelebb a bejáratnál el fogom kobozni az összes telefont. A megfejtés: azóta se volt dasztertalálkozó...

Sajnos mindig volt és lesz olyan - önálló gondolatokkal nem rendelkező - réteg, amely a jó dolgokat is képes rosszul használni. Aki most az "okos" telefonba réved a gyermekével való beszélgetés, közös játék helyett az nagy valószínűséggel enélkül sem tudna kapcsolatot teremteni a való világgal !! :( :(

Nem most kezdődött a technogén elcsökevényesedés. Platón írja (meg nem mondom, hol, aki nem hiszi, járjon utána), hogy az írás egyiptomi feltalálója (nála, azt hiszem, Thot) bemutatta találmányát a királynak, aki azt mondta rá, hogy gonosz találmány, mert az embereknek, ha megszokják, ellustul az eszük, nem fejben fogják ugyanis tárolni a tudást, hanem följegyzik. A könynyomtatás előtt és a kezdetén a szerzői öntudat fontos eleme volt a halhatatlanság tudata: azt hitték, a megjelenés örökre garantálja a hervadhatatlan hírt: a megjelent könyvek kellő szabadidővel áttekinthetők voltak, nem tudták elképzelni azt a kort, amikor gyakorlatilag végtelenné nő majd a könyvállomány. Aztán jött a folyóirat-irodalom. A napilapok. A mozi. A rádió. A tévé. Az internet. Mindegyik egy-egy lépcsőfok, kisebb vagy nagyobb, de mindegyikkel jött is valamilyen új emberi képesség, le is épült valamely régebbi. Homérosz és kollégái fejben rakták össze az eposzaikat, akik pedig - jóval később - leírták, fejből írták le, honnan máshonnan. Ami tehát fontos, hogy az új technika kezdeményezői általában tudatában voltak, hogy amit csinálnak, nem feltétlenül jó. A tévéműsor-készítőknek (a '90-es évekről beszélek) nem volt otthon tévéjük, kivált ahol gyerek volt. A jövő szoftvereit nem azok fogják megírni, akik ma négyévesen kézbe kapják a kütyüt, hanem akik előbb megtanulnak töltőtollal írni és normálisan olvasni; ezt a Szilícium-völgyben tudják a legjobban. Ahogy a pokémonvadászat, úgy az egész okosteló-mánia is lecseng majd, de az újabb (inkább kicsi) lépcsőfokot, fölfelé is, lefelé is értve, átléptük. Nem gúnyolódni kell a szerencsétleneken, mert az ötezer éve is, száz éve is inkább nevetséges volt, mint humoros; hanem a saját gyerekeinknek legalább egy kicsivel többet adni, mint amit a világtrend szán nekik. Szóbeli mesét, rendes könyvet, sok memoritert. Boldog új évezredet.

nem kell ezt túldramatizálni...