Liberálisok a népakarat ellen

„»Nem rombolhatod szét azt a szabadságot, amiért a nagyapám két világháborúban is megküzdött. B..szd meg, te túlértékelt gumikacsa« – üzente Boris Johnson brit miniszterelnöknek a híres-neves angol úr, Hugh Grant.

A mosolyáról és jóképűségéről ismert színész kifakadása arra vezethető vissza, hogy Boris Johnson a minap kísérletet tett a Brexitet az elmúlt években sikerrel obstruáló parlament időleges félreállítására. Annak érdekében, hogy Nagy-Britannia a korábban megállapított határidőig, azaz október 31-ig kiléphessen az Európai Unióból. Márpedig ez felkavarta a filmes táncolásával még Gyurcsány Ferencet is megihlető művészembert.

A Donald Trump elleni hollywoodi celeboffenzíva óta bizonyosan tudjuk: a szórakoztatóipar is egyre inkább politikai aktorként kíván beleszólni az egyes országok, sőt, a világ jövőjét meghatározó folyamatokba. Ennek egészen prózai oka lehet: ők nyilván jobban tudják, mi a jó nekünk, egyszerű embereknek. Hiszen szépek és okosak. Ebből a szempontból a demokraták vereségei miatt óbégató, sírdogáló és nyünnyögő hírességek hasonlóságot mutatnak a korunk nyugati médiáját eluraló vadliberálisokkal, illetve az uniós intézményekbe befurakodó NGO-neveltekkel.

Visszatérve a ködös Albionra: mi is a gond a törvényhozással és saját pártjával egyaránt viaskodó, kétségtelenül kissé kócos volt londoni polgármesterrel? Hát leginkább az, hogy cipőgyűjtő elődjéhez képest keményebben lép, illetve lépne fel a 2016-os népszavazáson kifejezett népakarat érdekében.”