Történelmi mulasztás, hogy a politikai-gazdasági rendszerváltást nem követte tudati és társadalmi átrendeződés.
„A koszinuszfüggvényt, az aromás szénhidrogéneket vagy a szinaptikus késést előbb-utóbb persze menthetetlenül kirostálja az agy, ha nincs rá szüksége, de az iskolából nem is elsősorban egy információhalmazzal, hanem egy érzésvilággal, világképpel távozunk. Már csak azért is, mert az érettségi időpontjára lelkünk »megérése« is végérvényesen lezárul.
Amit addig kapott, azt életre szóló útravalóként, alaptézisként rögzíti. Amit utóbb, azt inkább már afféle adalékként. Ha napjainkban joggal és olykor keserűen hiányoljuk a nemzeti kultúra csúcsteljesítményeit és azok ösztönzését, támogatását, a történelmi filmeposzokat és irodalmi műveket, egyáltalán: a magyar szellemi katarzist és megújulást, mindezért ne csak mai önmagunkat kárhoztassuk. Hanem a harminc, negyven, ötven évvel ezelőtti iskolát, hiszen erre az életre tanított bennünket.
A történelemórán a honfoglalást követő évszázad majdnem ötven győztes csatája helyett a két vesztesre, irodalomból a huszadik század nemzeti gondolkodói helyett például Alekszandr Fagyejev Az ifjú gárda című kötelező olvasmányára, földrajzból a Szent István-i Magyarország tájegységei helyett a KGST »kölcsönös gazdasági előnyeire«, nyolcesztendei orosz- vagy inkább »szovjetnyelv«-oktatáson a hétköznapi szókincs helyett arra, hogy Lenin a börtönben kenyérbélből készített tintatartót.
A politikai és a gazdasági rendszerváltást részben ezért nem követte mindmáig az ahhoz fogható tudati és társadalmi átrendeződés. Mert a mai középgeneráció és az annál idősebb korosztály zöme még a Kádár-éra muníciójával távozott az iskolapadból.
Történelmi mulasztás, hogy még mindig ezt nyögjük. De nem megváltoztathatatlan, nem jóvátehetetlen. Az iskolák még állnak, és minimum tizenkét évjárat fiai, lányai reggelente még e falak felé veszik az irányt. Ők a jövő nemzedéke. Az ő lelkük, ahogy fentebb fogalmaztunk, érzésviláguk, világlátásuk formálása a tét, a cél.”
Az új közvélemény-kutatás szerint az EU-s polgárok lesújtó véleménnyel vannak az Európai Bizottság munkájáról. A válaszadók 63 százaléka szerint a testület munkája elégtelen. Ursula von der Leyen mindenesetre az újraválasztását kéri.
„Legfőbb sértett”, „új Márki-Zay” – így jellemezték többek között Magyar Pétert a szombati performansza után a közéleti szereplők.
A publicista nem rejtette véka alá a véleményét Varga Judit exférjéről.
A világháló korában nem lehet ugyanúgy működni, mint 1938-ban.
„Kormányzati ügyekkel foglalkozom, tévésorozatokkal nem foglalkozom. Minden jót maguknak!” – mondta a 444-eseknek a kormányfő.
Ungár Péter, az LMP társelnöke kijelentette, pártja nem támogatja az ellenzék közvetlen államfőválasztásról szóló kampányát, amit elhibázottnak tart.
De az magához Dobrevhez is méltatlan, ha erre az a válasz, hogy egy emberként tagadják el Magyar jelentőségét.
„Nem lehet túl gyakori az olyan összehasonlítás, amiből még a Habsburgok is jól jönnek ki.”
