Genderezés

„Magyarország nincs egyedül, a térségben – Lettországtól Oroszországon át Bulgáriáig – az az ökölszabály, hogy ha egy kormány jót akar magának, akkor nem húz ujjat a közvélemény többségével, sőt a kegyeit keresi. Másfelől: az érdekeinek megfelelően használja fel a közvéleményt. A gyakorlati politika szempontjából mindegy, hogy az isztambuli egyezmény miről szól, elég, ha bele lehet kapaszkodni egy részletbe, a gender (társadalmi nem) fogalmának alkalmazásába. Sőt még azzal sem kell törődni, ami oda van írva – a gender meghatározásával, mely szerint »a társadalmi nem azokat a társadalmilag konstruált szerepeket, magatartásokat, tevékenységeket és tulajdonságokat jelenti, amelyeket az adott társadalom a nők és férfiak esetében helyénvalónak tart«. Ettől a férfiak még férfiak, a nők pedig nők maradnak, tehát nem az a »genderelmélet« lényege, hogy a fiúkból lányokat kell csinálni és viszont. (Lehet jobban fordítani, csak tessék, tessék. Az Európa Tanács honlapján harminckét nyelven olvasható a szöveg arabtól oroszig – magyarul nem. Így aztán olyan hivatalos hülyeséget lehet állítani róla, ami csak jólesik.)

A »genderelmélet!« csatakiáltáshoz az egyes országokban más is járulhat (nálunk például a »jönnek a migránsok!«), de az elférfiatlanítás politikailag remekül kihasználható rémképe mellett egy valóságos félelem is közrejátszik a heves elutasításban: a demográfiai pánik. Az egész világon a mi térségünkben fogyatkozik a leggyorsabban a népesség (az említett országok közül csak Csehországban nem csökken), és az erre hajlamos kormányok könnyedén megtalálják a baj fő okát a hagyományos család válságában, amit, szintén könnyedén, gonosz külső erőknek, úgymint a nemzetközi liberális összeesküvésnek lehet tulajdonítani (az Európa Tanács bekötése Soroshoz még nincs teljesen kidolgozva, de gondolom, haladnak a munkálatok).

Még valami: a nyilatkozat szerzői szerint az egyezményt már csak azért sem kell törvénybe iktatni, mert mi már minden lehetőt megtettünk a nők védelmében. Például 2013 óta, más nemzeteket megelőzve, büntetőjogi tényállás lett a kapcsolati erőszak (póriasan: az asszony megverése). Csakhogy az egyezmény nem a büntetésről, hanem a megelőzésről szól. Egy 2014-es uniós felmérés szerint a tizenöt éven felüli nők harmada átélt fizikai vagy szexuális erőszakot, és minden huszadik arról számolt be, hogy a nemi erőszak bűncselekményét követték el ellene. Bárki el tudja végezni a becslést, hogy ebből mennyi jut el akár csak vizsgálati szakaszba. Ha a büntető törvénykönyv szigora és a nők elleni bűncselekmények száma között egyenes összefüggés volna, akkor Magyarországon 2013 óta vagy nem bántanák a nőket, vagy a férfiak nagy százaléka sittre került volna. Egyik tény sem állapítható meg.”