Árnyék, ami messzire ér

„A pillanatnyi mosolyszünetből azonban nyugtalanító tanulságokat vonhatunk le.

Az történt ugyanis, hogy Sólymos László, a Híd elnöke egy posztban arroganciával vádolta a magyar kormányt a Színház- és Filmművészeti Egyetem bedarálása miatt, amire az MKP sietve kiadott egy közleményt, melyben elhatárolódnak Sólymos szavaitól, és önmérsékletre intik a Híd elnökét. Azóta Sólymos, Forró és Mózes már fociztak egy jót Nemesócsán, szóval valószínűleg csak pillanatnyi mosolyszünetről volt szó, mégis érdemes megvizsgálni az ügyet, mert nyugtalanító következtetéseket vonhatunk le belőle.

Mármost: akinek van szeme, az látja, hogy mi történik az SZFE-n.

A hatalom bedarál egy autonóm egyetemet, csak azért, mert megteheti. Politikai hovatartozástól függően lehetne vitatkozni arról, hogy Vidnyánszky Attila koncepciójának van-e létjogosultsága a magyar a művészeti életben, csakhogy itt nem volt vita, nem volt egyeztetés. Arrogánsan, nyers erővel próbálnak lenyomni valamit az SZFE torkán, amit sem az oktatók, sem a hallgatók nem akarnak. A Híd elnöke óvatos nyilatkozatban áll ki az intézmény mellett, amit nagyon jól tett, mert gyanúsan nagy volt a csend az üggyel kapcsolatban a szlovákiai magyar ugaron. A BÁZIS-on, a Selye János Gimnázium diákjain és néhány színművészen kívül szinte senki nem merte felemelni a hangját. A Diákhálózat és a komáromi HÖK ingerküszöbét nem érte el az esemény, holott nekik kellene először tiltakozniuk egy magyar egyetem autonómiájának sárba tiprása ellen.”