Az igazi recesszió

„Ha valaki járt mostanában Európa bármelyik nagyobb repülőterén, tisztán láthatta és érezhette a koronavírus-válság hatásait. Nemcsak hogy zárva vannak a boltok, hanem jó párat már fel is számoltak, üresen kong számtalan helyiség. Nem, nem csak az utazni vágyókat érinti ez, és éppen ez a lényeg.

Ha egy helyi csemegéket és specialitásokat áruló élelmiszerbolt zárt be, mint amilyennek a hűlt helyét láttam a dublini nemzetközi repülőtéren, akkor a következő lánc futott végig a bezárás után: a helyi szárított halat se rendeli már meg az üzlet, ahogy az ír whiskey-t sem. Adót nem fizet a forgalma után, mert nincs. A munkavállalói azóta talán munkanélküliek. A halakat beszállító őstermelő a turistákat kiszolgáló belvárosi üzletekbe is jóval kevesebbet szállít, talán már ő is a csőd szélén áll, és csak az állami támogatások tartják életben.

A rendezvényszervezésben és a turizmusban mindenütt hasonló a helyzet, a repülés és a nemzetközi közlekedés terén ugyanúgy. Autópálya-benzinkutaktól a szendvicskészítőkig sok-sok beszállító került bajba. Az Egyesült Államokban már vannak olyan plázák, amelyeket lakóapartmanokká alakítanának át. Egyelőre felbecsülhetetlen számú munkahely szűnhet meg a világon. Míg Magyarországon érdekes módon hotelépítésre járt sokmilliárdnyi állami támogatás, de a jövő valószínűleg a kisebb léptékű turizmusé, nem a tömeges nyaraltatásé lesz.

Európa még megúszta a munkanélküliség megahullámát, egész pontosan rengeteg pénzből rakott elé gátat. Amíg a nemzeti segélyprogramokból finanszírozzák a munkavállalók fizetésének egy jó részét, addig a vállalatok valóban nem kezdenek tömeges elbocsátásba. De lehet, hogy a briteknél már ősszel véget ér ez, a németek és franciák még hosszabbítgatnak; és a szegényebb országok eddig sem tudtak ennyi pénzt beletenni egy ilyen programba. A lényeg sajnos ugyanaz. A legtöbb jel arra mutat, hogy nem lesz gyors gazdasági fordulat, sőt.”