Meddig akarunk még tagadásban élni?

„Az persze fel sem merül a nem kormányközeli médiában, illetve a nem kormánypárti politikusok többségében, hogy talán az emberekben a NER-média (ebben az esetben egyébként teljesen jogos) támadó anyagainak rásegítése nélkül is okoz némi disszonanciát, amikor a szavazólapon egy antiszemita jelölt neve mellett az összes olyan párt logóját látják, akik nemhogy egy konkrét zsidózásra, hanem egy kisebb nyelvbotlásra is azonnal nácit kiáltanak. Ha egy kormánypárti politikus tett volna hasonló kijelentést, fél órán belül nyílt levélben ítélte volna el a komplett ellenzék. Most pedig mit tettek? Beálltak Bíró mögé teljes mellszélességgel. És miért? Hogy megdöntsék Orbán »fasiszta« rendszerét.

Józan paraszti ésszel gondolkozó embernek semmiféle kormánypropaganda nem szükséges ahhoz, hogy felismerje: az összefogás pártjainak, ha valaha voltak is elveik, mára nincsenek. Elvesztették az általuk olyan gyakran hivatkozott morális fölényüket – az egyetlen dolgot, ami miatt talán, jóindulattal, tíz méterről, sötétben, csukott szemmel még azt mondhatta rájuk az ember, hogy na jó, azért mégiscsak inkább ők, mint a Fidesz. Innentől kezdve minden tiszta sor kéne, hogy legyen: vállalhatatlan és/vagy tehetségtelen jelöltekkel még összefogva sem lehet legyőzni a Fideszt, 2022-ben végleg leszerepel az ún. ellenzék, aztán pedig 2026-ban vagy 2030-ban új, hitelesebb, és remélhetőleg tehetségesebb kihívókkal próbálhatnánk meg a kormányváltást.”