Mik vagytok ti, „uniós értékek”?

2020. október 21. 18:10

A jogállamiság mint az Európai Egyesült Államok fedősztorija.

2020. október 21. 18:10
Szánthó Miklós
Szánthó Miklós
Magyar Nemzet

„»Vagy jól játszol, vagy rosszul. Mi most a kettő között voltunk« – szól az angol fociikon, Gary Lineker egyik kevésbé ismert, meccs végi nyilatkozata az 1990-es évekből. (A másik, híresebb a Nationalelf örökös győzelméről szól. Persze az a német csapat nem olyan volt, mint a mai. Na mindegy.) Visszatérve Linekernek a maga nemében mókás, ellentmondásos kommentárjára, az – elég komolyan – igaz az Európai Unió jelenlegi állapotára is.

A lényeg, hogy az európai integráció előtt is két út van: vagy a teljes föderalizáció, vagy a szuverén tagállamok gazdasági-kereskedelmi együttműködése. Más „végkifejlet” nincs – mi most mégis a köztes állapotban vagyunk, ahol véget nem érő csatározások folynak föderalisták és szuverenisták között. Amíg előbbiek kezéből hiányzik a biztos szerződéses alap az integráció felturbózásához, utóbbiak azzal szembesülnek, hogy egyre több hatáskörükről „derül ki”, hogy az uniós kompetencia; egyre több olyan uniós jogot „fedeznek fel”, amely meghajlítja a tagállamok akaratát. A köztes állapot, pontosabban az abból föderális irányba történő elmozdulás fedősztorija most a „jogállamiság-vita”. Ennek lényege, hogy egyes eurokraták irritáló kaszárnyagőggel azt állítják: tagállami szuverenitás, alkotmányos identitás, szubszidiaritás ide vagy oda, van egy átfogó, már-már egyetemes(nek beállított) „uniós érték”, amely teljes szélességében ott lebeg minden nemzeti jogrend felett, és ellentmondás esetén felülírhatja azokat. Szóval szétterül uniószerte, mint Alföldön a furulyaszó, na.

De hogy is kezdődött ez az uniós sztori anno? A II. világháború tragédiáját és kataklizmáját követően iszonyatos volt a kísértés a jóra, a béke és a biztonság megteremtésére. (Újabb zárójel, elnézést: most azt a morális részt hagyjuk el, hogy a Nyugat ennek úgy veselkedett neki, hogy a maga számára akarta mindezt megteremteni, és beáldozhatónak vélte Kelet-Európát és a világ más országait a Szovjetunió számára.) Tehát alapvetően az európai integráció hajtómotorja az újabb háborútól való jogos félelem, a nemzeti ellentétek kiiktatásának vágya volt – és erre válaszként született meg, hogy a szén- és acéltermelés európai felügyeletével, az atomenergia-ipar közös fejlesztésével, majd a gazdasági közösség (1957) formalizálásával a (nyugat-)európai országok olyan egymásrautaltsága jön létre, amely kizárja a fegyveres konfliktusmegoldás lehetőségét.”

Összesen 79 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
bagira
2020. október 22. 02:30
Parlamentben ordítozó cirkuszoló ballibsik nem valók ország élére , telekassza érdekli őket , magyar néppel mit tennének arra rossz rágondolni .
bagira
2020. október 22. 02:19
Nagyhatalmak egymással gazdasági háborút folytatnak . Megszállt területeket kifosztják majd terjeszkednek . Brüsszel a kommunista helytartókkal ezt csinálja . 1989ben újra elosztás történt . Sok léhűtő kommunistát a nyugat tette gazdaggá csak hogy segítséget kapjon a kifosztáshoz.
Akitlosz
2020. október 21. 21:54
Úgy "félnek a háborútól", hogy közben semmilyen módszert nem tudtak feltalálni a konfliktusok békés rendezésére. Amire régen a háború volt a legjobb megoldás, arra ma is a háború az. Akkora fene nagy "demokrácia" van, hogy a népszavazás vagy egyáltalán nem is létezik vagy csak áljog. A határok "sérthetetlenek". A békét a problémák szőnyeg alá seprésével és elnyomással biztosítják, ettől még a konfliktusok a mélyben, a szőnyeg alatt tovább izzanak. És a szőnyeg ugye gyúlékony.
civis72
2020. október 21. 21:26
uniós értékek...a brüsszelita libernácik aktuális érdeke
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!