Azért már ne Brüsszelben vagy Washingtonban próbálják megmondani nekünk, hogyan kell helyesen magyarul (vagy románul) beszélni. A nyelv szervesen fejlődik, annak a közösségnek az ajkán, amely azt a mindennapi életben és ünnepein, jó- és balsorsban használja. Erőszakot tenni rajta, főleg idegen földről, nemcsak meddő vállalkozás, de ellenszenves arrogancia is. Kérdezzenek meg száz magyarul beszélő embert Dévénytől a Hargitáig, hogyan nevezzük sötét bőrű, gyapjas hajú embertársainkat, s közülük 99 azt fogja mondani: négernek. Történelmileg így alakult, mondhatnánk, hogy ez a latin eredetű szó terjedt el a magyar közbeszédben, sőt az irodalmi nyelvben is, egészen addig, amíg vonalas ideológusok el nem kezdték próbálni kiiktatni.
Amivel nemcsak az a probléma, hogy a demokrácia- és ideológiaexport őshazájában nem gondoltak arra, hogy az ő országukon túl is élnek fekete bőrű emberek, így ha ők meg is egyeznek az afroamerikai terminusban, legyen ez az ő dolguk, mi legyen a többi földrésszel?
Afroeurópai, afroázsiai meg afroausztrál is legyen?
Arról nem is beszélve, hogy a haladó ideológia maga is változékony e tekintetben. Kezdetben volt a „nigger”, így referálta a négereket például Mark Twain, az amerikai irodalom legnagyobb klasszikusa is, anélkül, hogy a leghalványabb rasszista gyanú merülhetett volna fel vele szemben. De a niggernek mennie kellett, átírogatták hát szépen Twain műveit, éppen úgy, mint a jó kommunista cenzorok szokták az ilyesmit tenni.
Ezt követően, képzeljék el, pécé lett a „black”, vagyis egyszerűen feketének hívták a fekete embereket. De hát üsse kő, fel lehet fogni egyfajta megkésett nyelvújításnak, pokolba az idegen eredetű szavakkal, amikor arra kiváló angolszász szinonima is létezik. De ez sem tartott sokáig, elérkezett a „colored” (színes) divatja. Ám mit tegyünk, amikor azt is ki lehetett gúnyos felhanggal mondani, meg hát közben feltámadt az afrikai eredet öntudata, a gyökerek keresése, így – pillanatnyilag – az afroamerikai a nyerő. Náluk.
Mifelénk mindeközben töretlenül négernek nevezzük a négert,
éljen bár a világ bármely pontján. De ezzel mai szép új világunkban megüthetjük a bokánkat.